Magyar stilisztika

Előszó

Magyar nyelvi és irodalmi tanulmányunknak célja az, hogy megtanuljunk minél tökéletesebben magyarul olvasni, írni és beszélni.
Olvasáson azonban itt nemcsak a folyékony, értelmes és kellően hangsúlyozott olvasást értjük, hanem azt a képességet is, hogy a kiválóbb remekműveket megérteni, azoknak szépségeit élvezni tudjuk; olyan ízlésre tegyünk szert, hogy az iskolát elhagyva önállóan is meg tudjuk válogatni olvasmányainkat, meg tudjuk ítélni, melyik szép és melyik nem az.
Íráson sem csak a helyesírási hibáktól ment, könnyen olvasható, szép tiszta írást kell értenünk, hanem az írásnak művészetét: azt a képességet, hogy gondolatainkat értelmes mondatokban és szép alakban tudjuk kifejezni.
Végül beszéd itt nemcsak a köznapi folyékony beszélőképességet jelenti, hanem azt az ügyességet, mellyel akár a magunk mondanivalóját, akár a nagy írók és költők műveit a nyilvánosság előtt úgy tudjuk előadni és ismertetni, hogy előadásunk ne csak könnyen megérthető, világos, hanem egyszersmind gyönyörködtető is legyen.
Írni és beszélni pedig voltaképpen egyet jelent: mindkettő beszéd, csakhogy az egyiken írásos, a másikon élőszóval való beszédet értünk. Minthogy pedig a helyes beszédre csak az képes, aki gondolkodni tud: az olvasáson, íráson és beszéden kívül a magyar nyelvi és irodalmi tanításnak az is főcélja, hogy gondolkodni tanítson.
Íme, mily sokágú és célú a magyar nyelv és irodalom! Ezt a sokféle célt, természetesen, csakis sokféle eszköz alkalmazásával lehet elérnünk. Az elsőt a legkiválóbb művek beható és figyelmes olvasása, a másodikat minél több írásbeli feladatnak gondos kidolgozása, a harmadikat pedig főleg költői és prózai művek tartalmának önálló előadása, továbbá egyes részletüknek elszavalása útján. Gondolkodni pedig mindezek a foglalkozások együttvéve tanítanak. Vissza