Előszó
Habent sua fata libelli - tartja a bölcs mondás. Bizony, a könyveknek megvan a maguk sorsa. A magyar sportévkönyv például - igaz, különböző címeken napvilágot látva - több mint nyolcvan esztendős múltra tekinthet vissza. A magunk mögött hagyott század húszas éveiben akadt néhány bölcs ember, aki felismerte a hazai sportesemények és sporteredmények dokumentálásának fontosságát...
Az évkönyv - a vérzivataros időktől eltekintve - esztendőről esztendőre megjelent, hosszú évtizedeken át, egészen a rendszerváltásig élvezve a sportpolitika, közelebbről a mindenkori legfőbb sportszervezet támogatását. Olyannyira így volt ez, hogy egészen 1991-ig az Országos Testnevelési és Sporthivatal égisze alatt látott napvilágot, ami természetesen a szervezet anyagi hozzájárulását is jelentette a költségekhez - mert az OTSH eminens érdekének tekintette, hogy az eredmények megörökíttessenek mindaddig, amíg a nyomtatott papír szét nem foszlik...
Egy évvel később viszont már szinte senkit sem érdekelt, hogy megmarad-e a hét évtizedes folytonosság, ott lesz-e a piacon a könyv 1992-ben is. Rendszer váltottunk... Magam, aki akkor már tíz esztendeje szerkesztettem a könyvet, elviselhetetlen erkölcsi kárnak éreztem volna, ha nem jelenhetett volna meg a Magyar sportévkönyv, ezért alapítottuk előbb a Trió, majd később az Aréna 2000 Kiadót. Nos, ez a kötet, amelyet a kedves olvasó a kezében tart, az Aréna gondozásában megjelentek közül a tizenegyedik a sorban - a tizenegy kötet tizenegy év könyvkészítési tapasztalatokat hozott.
Ma már megmosolyogni való, hogyan néztek ki az első években megjelent könyvek, amelyekről természetesen akkor azt hittük, hogy jobbat elképzelni sem lehetne, ám valójában az útnak csak az elején jártunk kollégáimmal: tanultuk a szerkesztést, a tipográfiát, a tördelést... Csak az elkötelezettségünk volt ugyanolyan, mint napjainkban: az évkönyvnek bármi áron el kellett készülnie!
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kaptunk segítséget a munkánkhoz, hiszen segítettek az eredmények és jegyzőkönyvek után kutató nyugdíjasok, jól elkészített kéziratokkal a szerzők, szép képekkel a fotósok, halasztott fizetéssel a nyomda, könyvvásárlással az egyesületek - mígnem tíz év után felbátorodtunk: hátha a könyv egykori gazdájának jogutódja, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium is támogatandónak ítéli meg évkönyvünket, legalább úgy, hogy vásárol belőle.
És nem csalódtunk: egy esztendeje megrendelt ezer darabot, amit a tervezett példányszám felett legyártottunk - hogy aztán félévnyi szánalmas alkudozás után, munkánkhoz további sikereket kívánva, százat végül átvegyen belőle...
A könyveknek megvan a maguk sorsa.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal