Előszó
Hosszú esztendők óta megadatik, hogy e hasábokon néhány szó erejéig elmondjak néhány olyan gondolatot, amely az aktuális évkönyv elkészítése során megfogalmazódott bennem, s amely gondolatok - úgy...
Tovább
Előszó
Hosszú esztendők óta megadatik, hogy e hasábokon néhány szó erejéig elmondjak néhány olyan gondolatot, amely az aktuális évkönyv elkészítése során megfogalmazódott bennem, s amely gondolatok - úgy vélem a Tisztelt Olvasó érdeklődésére is számot tarthatnak. Talán megbocsájtják nekem, ha ezúttal kissé személyesebb hangvételű lesz ez a néhány sor, ugyanis a 2002. évi Magyar sportévkönyv a huszadik, amelynek elkészítésében mint szerkesztő közreműködtem. S bizony bármennyire is közhelynek tűnik is a megállapítás, két évtized nagyon-nagyon hosszú idő... Húsz évvel ezelőtt mintegy munkaköri kötelességként, az akkori sportfőhatóság, az Országos Testnevelési és Sporthivatal munkatársaként engem bíztak meg az akkor A magyar sport évkönyve címet viselő, már abban az időben is sok évtizedes múltra visszatekintő kötet szerkesztésével. Az egyetem padjaiból éppen hogy kikerülve, nagy lendülettel vetettem magam a munkába - de azt is be kell vallanom, hogy eleinte nem sok fogalmam volt róla, mit is kell csinálnom... A Medicina Kiadó akkori kiváló szakemberei, különösen dr. Nádori Lászlóné és Varga Péterné segítségével azonban hamar sikerült elsajátítanom mindazt a tudást, ami egy ilyen kötet összeállításához szükséges. Persze két évtizeddel ezelőtt még alapvetően más szerkesztésű, más tördelésű, más kiállítású volt a Sportévkönyv, s részben másfajta felkészültséget is igényelt mindannyiunktól. A kis formátumú, kép nélküli, egyszínnyomású, puhatáblás könyvecske mára már - a kor kívánalmainak megfelelően - igényes kiállítású, keménytáblás, jórészt színes könyvvé változott, s bizony olyan nagy a különbség az egykori és mai Sportévkönyvek között, hogy arról szinte beszélni sem érdemes. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lehetnék, ne lennék büszke a nyolcvanas évek elejének kiadványaira is, ne forgatnám ma is gyakran azokat. Hiszen mindegyiknek megvan a maga története, mindegyikhez fűződik valamilyen, hosszú évek után is nehezen felejthető emlék, s ami talán a legfontosabb: ezek a kötetek csináltak belőlem szerkesztőt, újságírót, ezek tettek könyvkiadóvá. Jómagamnak és az Aréna 2000 Kiadó összes munkatársának ezért kiemelt fontosságú, hogy évről évre a lehető legmagasabb színvonalú kötetben foglalhassuk össze az elmúlt esztendő hazai és nemzetközi sportjának történetét. Reméljük, mindez most is, a számomra ünnepi évkönyv kapcsán is sikerült. Ám azt, hogy ez valóban így van-e, aligha nekem, sokkal inkább a Tisztelt Olvasónak kell eldöntenie. Mert csak akkor van garancia az újabb húsz esztendőre, ha az olvasók továbbra is ugyanúgy kitüntetik figyelmükkel A magyar sportévkönyvet, ahogy eddig tették.
Vissza