Előszó
Ha május vége - akkor Magyar sportévkönyv. Hatodik éve már, hogy megújított külsővel, évről évre gyarapodó tartalommal utcára kerül ez a több mint öt évtizedes múltra visszatekintő periodika. A tárgyév elmúltát követően több hónapos "késéssel" ugyan, de az érdeklődők minden esztendőben biztosan megtalálják a könyvesboltok kínálatában.Hogy miért csak májusban, s nem előbb? Ennek a Kiadó viszonylag kicsi kapacitásától az anyagiak megteremtésének nehézségeiig hosszú a sora - amelyből azonban csak egyet, egy szakmai jellegű problémát szeretnék kiemelni.
Azt nevezetesen, hogy egyes sportágak eredményeinek összeállítása valóságos "kutatómunkát" igényel. Sajnos kevés az olyan sportági szakszövetség, amely gondot fordít arra, hogy legalább a legfontosabb viadalok jegyzőkönyvei könnyen megtalálhatók, uram bocsá' számítógépről lehívhatók legyenek. Így marad a sziszifuszi munka: a nyomozás, telefonálgatás, a faxváltás - hogy aztán a könyv nyomdába adásakor esetenként azzal kelljen szembe nézni, mint egyik legnépszerűbb sportágunk esetében: a női válogatott mérkőzéseiről nincsenek jegyzőkönyvek, mert nem hozták haza, mert elkallódtak, mert nem is gondoltak rá, hgoy kellhetnek, s különben is... Ilyenkor pedig, nem akarván történelmet írni, nem fogadhatjuk el, hogy az edző visszaemlékezései alapján tippeljük meg a mérkőzések félidejének eredményét, a játékosok elmondása alapján kreáljunk összeállításokat, nevezzük meg a gólszerzőket - hiszen mindez a könyv hitelességét súlyosan csorbítaná.
Bizony hiába terjednek egyre inkább a számítógépek, hiába jobbak a technikai lehetőségek, ha az "emberi tényező" nem megfelelő - mint azt egy másik sportág esetében is tapasztalnunk kellett. E sikersportágunk főtitkára ugyanis kifejtette, hogy a jegyzőkönyvek a szövetség vagyonát képezik, s mint ilyenek, csak pénzért adhatók ki, s egyébként is: nekik egyáltalán nem érdekük, hogy ebben a kötetben benne legyenek, hiszen konkurenciái vagyunk az ő kiadványuknak, amely ugyan nem kerül könyvesbolti forgalomba, csak szűk körben terjesztik, de mégis... Ne várjuk, hogy önként szűkítsék saját piacukat...
Ha ezzel a - elnézést az ide nem illő, de kikerülhetetlen kifejezésért - bornírt megközelítéssel azonosultunk volna, akkor a könyvből hiányoznának például minden idők egyik legnagyobb sportolójának - aki a címlapról küldi atlantai búcsúmosolyát szurkolóinak - idehaza elért eredményei.
A jegyzőkönyv megvételétől viszont eltekintettünk. Ki tudja, milyen hitelességűt vásároltunk volna...
Vissza