Magyar Sakkvilág 2016. január

Előszó

"Tájékoztatjuk a tisztelt játékosokat, hogy mind a villám-, mind a rapidbajnokság nevezési létszáma betelt!" - volt olvasható egy héttel az esemény előtt a Magyar Sakkszövetség honlapján. Az országos bajnokságokon 12 nagymester részvétele biztosította a garanciát a magas színvonalra. És úgy gondolom, ez a telt ház annak is köszönhető volt, hogy aznap kis szerencsével bárki játszhatott a későbbi magyar bajnokkal. Meg akadtak olyan meglepő eredmények, játszmák is, amelyekről egyes játékosok hónapokig mesélnek majd.
Az ilyen tornák óriási hírverést jelentenek a sakknak, amikre máskor is nagy szükség lenne. Az egynapos versenyekre szívesebben jelentkeznek az erős sakkozók - különösen akkor, ha jelentősebb díjat tűznek ki a rendezők -, de az amatőrök is könnyebben szakítanak rá időt, vagy például a vidéken élőknek sem kell szállásról gondoskodniuk. Egyre többen tekintik olyan szórakozásnak ezeket a viadalokat, amelyeknek nincs különösebb tétje (még Élő-pontot sem kockáztat az ember), és a csekélyke nevezési díjért (kb. egy mozijegy áráért) nem egy filmet kap az ember, hanem a sakknak,, a hobbijának hódolhat. Ráadásul verseny közben a régi ismerősökkel is eldiskurálhatnak a játékosok, ápolhatják a sakkbaráti kapcsolatokat.
Ugyanilyen érdekes lehetne egy olyan villám-csapatverseny, ahol teszem azt, a négyfős csapatok egymással birkóznak a bajnoki trófeáért akár egyesületi szinten is. Biztos vagyok a sikerben, mert minimális, 25-30 csapat nevezése esetén már 100-nál is több résztvevőre számíthatnak a szervezők, és ha valahol összejön száznál több sakkozó, a kis ügyességgel rentábilis vállalkozássá nőheti ki magát. Ezúton biztatnék tehát mindenkit a nagyobb számú villám- és a rapidtornák megrendezésére, akár csapat, akár egyéni lebonyolításban. Ha valahol adódna hétvégére egy nagyobb befogadóképességű, sakkversenyzésre alkalmas terem, akkor a sikerhez már csak egy kis hátszél kell, és persze egy jól megszerkesztett versenykiírás is csodákat tehet. Vissza