Magyar Református Korálkönyv

Előszó

A Magyar Református Énekeskönyvhöz írt orgonista korálkönyv Egyetemes Zsinatunk tagegyházainak - egyházkerületeinek Istent dicsérő összhangzattanát testesíti meg. A magános lelket, az egyes gyülekezeteket és a nagy világban szétszórt egyházak egészét lelkesítő harmóniák letéteményese és megszólaltatásra ihletője. A szakmai bevezetés feladata az összefoglaló tájékoztatás e mű létrejöttének körülményeiről, ezzel összefüggő jellegéről és hiteles értékeléséről. Az egyházkormányzói szolgálat szempontja szerint előszónkban azt kell elmondanunk, hogy a világ mintegy negyven országába szétszórt magyar reformátusság biblikus és hitvallásos hitbeli egysége lehetetlen az egyetlen Ige hallgatása és az erre felhangzó lényegileg egységes válasz nélkül.
Az Ige által Isten tiszteletére és imádatára indított élő gyülekezet válasza alapjában véve mindig egy: „Hallelujah! mert „bölcs a Te végezésed, ha áld, ha sújt karod". Hiszen az isteni eleveelrendelés és gondviselés számunkra akár pozitív, akár negatív evilági sorsfordulatai, mint az ószövetségi főpapi sorsvetőeszköz: az Úrim és Tummim mutatja szó szerinti fordításban, csak világosságot és tökéletességet hozhatnak nekünk a mindenség Urától. ,,Mertakikaz Istent szeretik, minden javukra van" (Róma 8,28). Ha hiszünk az Igének és az Igében, ki is akadályozhatná meg, hogy kudarcainkban a szenvedő, győzelmeinkben a megdicsőülő Krisztus-arc ábrázolódjék ki rajtunk a Lélek által? (2 Kor 3,18)
De az egyetlen „Hallelujah" Istent dicsérő válaszának hangszivárványos árnyalatai milyen káprázatosan sokszínűek! Ráhangolódások-intonációk a kimondhatatlan igei alaphangra - könyörögve a hitért, megvallva a bűnt, várva reménnyel a bűnbocsánat kegyelmét. Kérések azért, hogy Isten ne is szavainkra hallgasson, de szükségeinkre, melyeket ki sem fejezhetünk, tudván, hogy „aki kér, mind kap" (Mt 7,8). Hálaadások, melyekben az öröm szentlelkesen átdicsőül Isten egyszerűen is nagyszerű ajándékai fényében. Hatalmak, látomások, imádatok, melyekben egyedül Isten tölt el minket, immár nem ajándékaival, de Önmagával. Mindezek a „Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás" összhangjába emelnek. Vissza