Magyar pszicho - Beavatás...

Előszó

Két világ van. Az egyikben élünk mi. Le kell vinni a szemetet, vissza kell váltani az üvegeket, gyorsan el kell mosogatni, mert kezdődik a Barátok közt. Reggel be kell menni melózni, és délután kezdeni elölről az egészet. A másik világról csak sejtjük, hogy van. Abból sejtjük, hogy a főnöknek titkai vannak, nagy autója, háza, holott a fizetése alig több, mint a miénk. Aztán abból is sejtjük, hogy nem minden gázolót, rablót és szélhámost csuknak le. Másokat meg egyszer lecsuknak, egyszer kiengednek. Erről a másik világról nem sokat tudhatni. Nem jött még onnan vissza senki. Nem tudjuk, milyen belül. Azok is emberek? Zabálnak, kúrnak, szarnak? (Szerző és Szerk. nyomdafestéket nem tűrő megjegyzéseiért nem vállalunk felelősséget. Szerk.) Az első világban élő ember hiszi, hogy a másikban minden szép és jó, az ottani ember boldog, gazdag, művelt. A „felső tízezer", mint a női lábak, mindenki közéjük akar kerülni.
Ez a könyv arról a másik világról szól. Hogy ebben a világban is lehessen tudni, mi van abban. Különösen az arra, odafelé csámborgó, törekvő, törtető fiatal embert szeretném beavatni, merre hány méter odaát.
Mert mit is tudhat meg a következő generáció? Amit elárulnak neki. Jól megszűrt, ártalmatlan információkat. Éretlenek ők még arra, hogy bepillantsanak a pokol bugyraiba. Csak nem adok ki használható tudást, hogy ezzel felnövesszem saját konkurenciámat. Néhány elavult tény és téves eszme pont megteszi. Ezek birtokában majd szépen, engedelmesen csinálják, amit mondok. Vissza