Magyar protestáns únió

Előszó

Részlet a könyvből:

A magyarság Szent István és utódai alatt bebizonyította államalkotó képességét, a nyugati műveltség iránt való fogékonyságát, meghódolt a nyugati keresztyénség előtt; az új korszak küszöbén, a reformáció századában épen olyan messzekiható elhatározással csatlakozott a művelt nyugati nemzetekhez; befogadta a hitjavítás eszméit, nemzetivé tette a megreformált ker. egyházat.
A magyarságot az isteni gondviselés kiváló faji képességeinek kamatoztatására a legnehezebb helyek egyikére állította, ütközőül kelet és nyugot között. A keresztyénség r. kath. formája általában betöltötte nemzeti hivatását. A mohácsi vész után azonban a nemzeti életnek kovásza, sava a prot. keresztyénség, majd azután a kálvinista keresztyénség lett. A nemzet külső történetében, az alkotmány megvédésében, továbbépítésében, a kálvini keresztyénség megbecsülhetetlen szolgálatot tett a fajmagyarságnak. A belső történelemben épen olyan elévülhetetlen érdemei vannak. A kálvinista demokratikus egyházalkotmány előiskolája volt a magyarság zömének, a politikái Jogokból kizárt parasztságnak. A magyarság eredeti faji kiválóságait a kálvinista keresztyénség megnemesítette, helyes mederbe terelte, megszentelte. Az egyenesség, szigorú, tiszta erkölcsi felfogás, a nemes büszkeség, de tisztelettudás, a szívós kitartás, a kimondhatatlan szenvedéseknek, megpróbáltatásoknak Isten akarataként való tekintése s abban való megnyugvás sok tekintetben a keresztyénség kálvini formájának az eredménye magyarjaink lelkében. A keresztyénség lutheri formájának szintén megvolt és van a maga nagyszerű történeti hivatása, de inkább a nemzetiségek körében. Vissza