Előszó
Nem elég protestánsnak lenni. Nem elég magyar protestánsnak lenni. Tudni és érteni kell, hogy az ember magyar protestáns.
A protestantizmus nemzetközi vallás és ami ezzel együtt jár, nemzetközi...
Tovább
Előszó
Nem elég protestánsnak lenni. Nem elég magyar protestánsnak lenni. Tudni és érteni kell, hogy az ember magyar protestáns.
A protestantizmus nemzetközi vallás és ami ezzel együtt jár, nemzetközi világszemléleti forma. Nem is állíthatnák, hogy van egy elszigetelt magyar protestantizmus, amely a reformációhoz csatlakozott, más nemzetek vallásától külön áll. Krisztus vallása abban a szellemben, amelyben azt Luther, Kálvin, Zwingli és Melachton magyarázták meg az emberiségnek, nem nemzeteké, hanem embereké. Sok millió és millió emberé, az angol, német, magyar, hollandi, egyesült-államokbeli államfőktől kezdve irdatlan nagy tömeg emberé egészen addig az afrikai négerig, aki a protestáns hittérítő vezetésével most tanulta meg olvasni a szent könyvet.
És mégis érezzük, hogy ez a két szó, a magyarság és protestantizmus, a mi lelkünkben elválaszthatatlanul egybenőtt. A magyar protestáns léleknek megvan a maga saját belső szerkezete, amely egységes és nem bontható elemeire. Mi hazafiasságból ragaszkodunk vallásunkhoz és vallásunk erejével vagyunk hűek nemzeti hagyományainkhoz is, nemzetünk haladó életének hitéhez is. Mi a nemzet azon részét képezzük, amelynek számára az az intelem, hogy "légy jó protestáns", azonos ezzel: „légy jó magyar".
Mi Istenről és hazáról csak egyazon nyelven tudunk beszélni: mindkettőről a hűség és szabadság nyelvén. És olyan hittel, amely életünk csirájának legmélyén gyökerezik, hisszük, hogy valamint közülünk az egyesnek, úgy kétféle közületünknek, a nemzetnek és egyháznak, csak ez a két ősi elv adhat életet a jövendőben is, a hűség és szabadság elve. A gályarabok, mikor vallásukat megtagadni vonakodtak, egyszerre voltak hívek a vallás és a nemzet szabadságához. És Bocskay zászlaja egyformán volt Isten zászlaja is, a szabad nemzeté is.
Vissza