Magyar politika a Mohácsi vész után

Előszó

Minden, ami történik, következményeiben találja meg értelmét és jelentőségét.
Az apró történések elsikkadnak az idők távlatában. Egyformaságuk szürke hátteréből annál jobban emelkedik ki mindaz, aminek értelmét és jelentőségét századok próbája igazolta.
Mentől távolabbról nézzük, mentől szélesebben kiterülő felületet fog össze a szem, annál világosabban bontakozik ki a nemzeti élet döntő jelentőségű eseményeinek összefüggése.
A kép elemeit nem a krónikás keze rakja össze tetszetős rendbe, belső értékük és jelentőségük szerint sorakoznak vonalakká, a vonalak formákká s bennük úgy tárul elénk a mult, mint magasból nézett táj.
Ez a dolgozat a mohácsi vésztől Fráter György haláláig terjedő negyedszázad politikai történetéről akar számot adni, arról a huszonöt évről, amely a magyar történelemnek talán legtragikusabb és tanulságokban leggazdagabb korszaka. Nem egyedül Magyarország, egész Európa - az egész akkor ismert világ - életében örvénylő válságok ideje. Nyilván ebben van a magyarázata annak, hogy az újabbkori magyar történetírás annyit foglalkozott ezzel a korral.
Jászay Pál munkájától elkezdve - amely, sajnos csak egészen rövid szakaszt ölel fel - Horváth Mihály, gróf Mikó Imre, Szlay László, Károlyi Árpád és mások tanulmányain át, a nagyobb lélekzetű összefoglaló művek mellet, a mohácsi vészt követő idők eseményeiről és szereplő hőseiről kitűnő ismertetések egész sora áll rendelkezésünkre.
De ezek a tanulmányok inkább egy-egy részletre vetik a súlyt és kevés kivétellel - nyilván szándékosan - a külső tényezők hatását nem mindig követik nyomon.
Pedig az európai események alakulása - mint a gyengeség idején mindig - ebben a korszakban különös erővel szólt bele a nemzet életébe. A Valladolidtól Bagdadig vagy Tebrizig, a Tunisztól Geldernig cikázó villámok hatása átvonaglott a magyarság testén.
Résztvettünk Európa életében s mentől távolabbi összefüggéseket fedez fel a szem, annál világosabbnak tűnik az események értelme.
Ezt szeretné szolgáltatni ez a dolgozat a huszonöt év politikájának összefüggő képében-
Új adatokra, ilyenek érdekében folytatott levéltári tanulmányokra nem támaszkodik a dolgozat. Abból az anyagból épült, ami már feltárt a magyar és a külföldi történettudomány kutató munkája.
Írója bőven merített Gévay Antal pótolhatatlan értékű okmánytárából és alkalma volt betekinteni Török Pál egyelőre, sajnos, még nem publikált jeles aktagyüjteményébe Ferdinánd Konstantinápolyba küldött követségeiről, amiért ezúton újból köszönetet mond. Vissza