Magyar polgári jog - Általános rész II.

A személyek joga

Szerző

Kecskés László

Szerkesztő

Schenk János

Lektor

Benedek Ferenc

Budapest-Pécs

'Kecskés László: Magyar polgári jog - Általános rész II. ' összes példány

Kiadó:	Dialóg Campus Kiadó
Kiadás helye:	Budapest-Pécs
Kiadás éve:	1999
Kötés típusa:	Fűzött kemény papírkötés
Oldalszám:	263 oldal
Sorozatcím:	Institutiones Juris
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	24 cm x 17 cm
ISBN:	963-9123-14-5

Értesítőt kérek a kiadóról

Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

A magyar magánjogi gondolkodásban és a jogi tankönyvirodalomban hagyományai vannak annak, hogy a személyek jogát, ezt a civilisztika anyagában már a justinianusi kodifikáció óta viszonylagosan elkülönülő anyagot, vagy a polgári jog általános részében vagy ahhoz közvetlenül kapcsoltan tárgyalják a szerzők. Ennek a tankönyvnek az írója is egy a magyar polgári jog teljes általános részére kiterjedő tananyag első elkészült egységeként adja közzé a „A személyek joga" cím alatt összefogott fejezeteit.
A személy fogalmának elkülönítése a jogalanyiság illetve a jogképesség kifejezésektől nem kellően kidolgozott a jogtudományban. Ennek a dogmatikai bizonytalanságnak a gyökereit a személy fogalom köznapi és jogi értelme közötti különbségben, illetve a két jelentés esetleges átfedéseiben kereshetjük. A századelő világhírű magyar professzorával, Grosschmid Bénivel szólva azt mondhatnánk, hogy a személy szónak kétféle jelentése van a magyar nyelvben. Az egyik egy belső, immanens tulajdonságra utal, amely minden külső tényezőtől, így a jogtól is független, „a priori" érték, amely önmagában létezik. Grosschmid ezt a jelentést nevezi lénytani vagyis ontológiai személyiségnek. A személy szó másik értelme alapján személy mindaz, amit a jog felruház azzal a lehetőséggel, hogy jogok és kötelezettségek alanya lehessen. Ez utóbbi jelentés tehát külső mozzanathoz kapcsolódik, a személyiség tehát ebben az értelmében a jogból fakad, és nem előzi meg azt. Ez utóbbi jelentés alapján nevezzük mind az embereket mind a jogi személyeket személynek. A elsőként vázolt személy fogalom azonban csak az ember sajátja. Grosschmid gondolatai modernebb megfogalmazásban a magyar alkotmánybíróság értéktanában is megjelennek. Sólyom László, alkotmánybíróságunk első elnöke, egyik párhuzamos indokolásában az ember és a jogi személy közötti elvi különbséget ugyanis abban látta, hogy méltóságából fakadóan az ember személyiségének van egy olyan magja, amely felett az érintett egyénen kívül senki nem rendelkezhet (így a jog sem). Személyiségének e része tehát a jog által érinthetetlen. Jogi személy viszont nem rendelkezik ilyenfajta személyiséggel, és ez a valódi különbség a természetes és a jogi személyek között. Ehhez a gondolati meder igazodott a szerző is, amikor jelen könyvének tematikai határait kitűzte.
A személyek joga alapvetően két fő részre tagolódik: a természetes személyek, és a jogi személyek jogára. Az utóbbi kategória általában magában foglalja az állam civiljogi jogalanyiságával összefüggő jogi anyagokat is. A magyar jogászok nagy része viszont méltán hozzászokott ahhoz a szocialista kategorizáláshoz, amely az államot a jogi személyektől elkülönítetten, „különös jogalanyként" tartotta nyilván a polgári jogi jogalanyok sorában. Vissza

Fülszöveg

Jelen monográfia a magyar polgári jog egyetemi oktatási anyagának egyik fontos területével a személyek jogával foglalkozik. Előzménye volt a „Magyar Polgári Jog Általános Rész II. A személyek joga" című 1999-ben megjelent tankönyv. A személyek jogára vonatkozó magyar jogi szabályozás rendkívül nagymértékben megváltozott az elmúlt években. Elsősorban ez a körülmény tette szükségessé az anyag átdolgozását, felfrissítését. Az új kiadásnak a tematikája bővebb, mint az előzőé. Ez a mostani tankönyv a korábbi műben érintett anyagrészek nagymértékű újraírásán túlmenően tartalmazza ugyanis a személyhez fűződő jogok polgári jogi védelmével kapcsolatos legfontosabb ismereteket, valamint a magyar társasági jogban időközben EU-jogharmonizációs okokból bekövetkezett tételes jogi kiegészítéseket is.

Tartalom

Előszó 11
1. FEJEZET AZ EMBER MINT JOGALANY 15
1.1. A jogalanyiság és a tulajdoni rend 17
1.2. A jogképesség 18
1.2.1. Az ember jogképessége általában 18
1.2.1.1. A nem 19
1.2.1.2. A faj 19
1.2.1.3. A nemzetiség 20
1.2.1.4. A felekezet 21
1.2.1.5. A jogképesség korlátozásának tilalma 21
1.2.2. A méhmagzat életjoga 22
1.2.2.1. problémafelvetés 22
1.2.2.2. Az első abortusz-határozat 24
1.2.2.3. A méhmagzat ember 28
1.2.2.4. A bizonytalan joggyakorlat 31
1.2.3. A jogképesség kezdete 34
1.2.3.1. A méhmagzat feltételes jogképessége 34
1.2.3.2. Gondnokrendelés a születendő gyermek részére 35
1.2.3.3. A kirendelt gondnok jogköre 36
1.3. A cselekvőképesség 38
1.3.1. A cselekvőképesség 38
1.3.2. Jognyilatkozati képesség 39
1.3.3. A cselekvőképesség fokozatai 40
1.3.3.1. A cselekvőképesség korlátozásainak tilalma 40
1.3.3.2. A korlátozott cselekvőképesség 40
1.3.3.3. A házasságkötés nagykorúsító hatása 41
1.3.3.4. Cselekvőképtelenség más okból 42
1.3.4. A cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés 43
1.3.4.1. Orvosszakértő meghallgatása 44
1.3.4.2. A cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés okai 44
1.3.5. A korlátozottan cselekvőképes jognyilatkozatainak érvényessége 45
1.3.5.1. A korlátozottan cselekvőképes önálló jognyilatkozatai 47
1.3.6. A cselekvőképtelenség 53
1.3.6.1. A cselekvőképtelenség okai általában 53
1.3.6.2. A cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés 53
1.3.6.3. Kiskorú cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezése 55
1.3.6.4. A cselekvőképesség visszanyerése 56
1.3.6.5. Cselekvőképtelen állapot 56
1.3.7. Cselekvőképtelen jognyilatkozatának érvényessége 59
1.3.7.1. A cselekvőképtelenség okára tekintet nélkül érvényes jognyilatkozat 60
1.3.7.2. A cselekvőképtelen állapotban tett jognyilatkozat 61
1.3.7.3. Csak forgalmi ügyletekre korlátozás 62
1.3.7.4. végrendelet semmissége 63
1.3.8. Közös szabályok 63
1.3.8.1. A közös szabályok jelentősége 63
1.3.8.2. Tartás 64
1.3.8.3. Bíróság vagy közjegyző elbírálása 67
1.3.9. A korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen feltétlenül érvénytelen nyilatkozatai 68
1.3.9.1. Kivételek az érvénytelenség alól 69
1.3.9.2. Közcélra felajánlás és örökség visszautasítása 69
1.3.9.3. Fogyatékos cselekvőképesség miatti relatív semmisség 70
1.3.9.4. Nagykorúság színlelése 71
1.4. A jogképesség megszűnése; a holtnak nyilvánítás 72
1.4.1. A halál időpontja 72
1.4.2. Holtnak nyilvánítás és halál tényének bírói megállapítása 74
1.4.2.1. Holtnak nyilvánítás elhatárolása a halál tényének megállapításától 75
1.4.2.2. A halál napjának megállapítása 78
1.4.3. A holtnak nyilvánítás jogkövetkezményei 79
1.4.3.1. A holtnak nyilvánító határozat megváltoztatása 80
1.4.3.2. A holtnak nyilvánító határozat hatályon kívül helyezése 80
1.4.3.3. A holtnak nyilvánított előkerülése 81
2. FEJEZET A JOGI SZEMÉLYEK 83
2.1. Dogmatikai oda-visszák az állam jogalanyisága körében (dilemmák a jogi személyiség, illetve a különleges
jogalanyiság vonatkozásában) 85
2.1.1. A fiskus intézmény kontinuitásáról 86
2.1.2. A fiskus intézményének gyökerei a római jogban 87
2.1.3. A fiskus és a fiskuselmélet a német jogfejlődésben 89
2.1.4. A kincstár szervezeti-jogi megközelítése az angol és a francia jogfejlődésben 92
2.1.5. Állami jogalanyiság a „szovjet" polgári jogban 93
2.1.6. Eltűnt-e az állam jogi személyisége a szovjet polgári jogi elméletben? 94
2.1.6.1. Az Állam jogi személy 95
2.1.6.2. Az állam különleges jogalany 100
2.1.6.3. Új polgári jogi nézetek az állam jogalanyiságáról 104
2.1.7. Az állam polgári jogi jogalanyisága a magyar jogban 110
2.1.7.1. Az 1991. évi XIV. törvény és az 1997. évi CXLIV. törvény szabályozásának ellentmondásai 112
2.1.7.2. Az állam képviselete a polgári jogi jogviszonyokban 113
2.2. A helyi önkormányzatok jogi szabályozása 115
2.2.1. Az önkormányzat jogalanyisága 115
2.2.2. Az önkormányzat vagyonáról általában 118
2.2.3. A törzsvagyon 119
2.2.3.1. A törzsvagyon forgalomképtelen elemei 120
2.2.3.2. A törzsvagyon korlátozottan forgalomképes elemei 120
2.2.4. A vállalkozói vagyon 121
2.2.5. A bevételek 121
2.2.6. A vagyonnal történő gazdálkodás 124
2.3. A jogi személyek története 126
2.4. A jogi személyek elméleteiről 128
2.4.1. Általános történeti áttekintés 128
2.4.2. Realitás elméletek 132
2.4.2.1. Gierke elmélete (testi-lelki realitás) 132
2.4.2.2. Zitelmann elmélete (lelki realitás) 134
2.4.2.3. Binder újabb elmélete (erkölcsi realitás) 135
2.4.2.4. Saleilles elmélete (jogi realitás) 135
2.4.3. Fikciós elméletek 137
2.4.3.1. Savigny, Puchta és Kierulff elmélete 137
2.4.3.2. Bierling elmélete 138
2.4.3.3. A jogi személyt természetes személyekre bontó elméletek 138
2.4.4. Vagyon-elméletek 139
2.4.4.1. Az alanytalan jogok elmélete (Windscheid) 140
2.4.4.2. Acélvagyon-elmélet (Brinz) 140
2.4.4.3. Szászy-Schwarz elmélete 141
2.4.4.4. Kelsen elmélete 143
2.4.4.5. Moór Gyula beszámítási elmélete 144
2.4.5. Szocialista elméletek 145
2.5. A jogi személyek általános szabályai 148
2.5.1. A jogi személy meghatározása 148
2.5.2. A jogi személyiség létrejöttének legfontosabb kritériumai 148
2.5.3. A jogi személyek fajtái 149
2.5.4. A jogi személy jogalanyisága 150
2.5.5. A jogi személy létrejötte 151
2.5.6. A jogi személy képviselete 152
2.5.7. A szervezeti egység jogi személyisége és képviselete 153
2.6. Egyes jogi személyek 154
2.6.1. A hegyközségek 154
2.6.2. Az erdőbirtokossági társulat 155
2.6.3. A vízgazdálkodási társulatok 156
2.6.3.1. fogalma 156
2.6.3.2. A társulat megalakulása 157
2.6.3.3. A társulat működése, vagyona 158
2.6.4. A koncessziós társaságok 159
2.6.4.1. A koncesszió fogalma 159
2.6.4.2. A koncessziós társaság megalakítása 159
2.6.4.3. A társaság működése 160
2.6.4.4. Megszűnés 161
2.6.5. Az alapítvány 162
2.6.5.1. Az alapítvány története 162
2.6.5.2. A dogmatörténet irányai 164
2.6.5.3. Összehasonlító kitekintés 166
2.6.5.4. Az alapítvány magyar intézménytörténetének alakulása 1945-ig 169
2.6.5 5. Az alapítványi jog Magyarországon 1945után 172
2.6.5 6. A magyar alapítványi jog új szabályozása 173
2.6.5.7. Az alapítvány fogalma 175
2.6.5.8. a fogalom egyes elemei 176
2.6.5.9. Alapítvány létesítése 177
2.6.6. A közalapítvány 181
2.6.7. Az egyesület 182
2.6.7.1. Az egyesület története 182
2.6.7.2. Az egyesület fogalmi elemei 184
2.6.7.3. Az egyesület alapítása 184
2.6.7.4. Az egyesület megszűnése 185
2.6.8. A köztestület 185
2.6.8.1. A köztestület története 186
2.6.8.2. A köztestület fogalmi elemei 186
2.6.9. A közhasznú társaság 187
2.6.9.1. A közhasznú társaságra vonatkozó rendelkezések 187
2.6.10. A szövetkezet 189
2.6.10.1. A szövetkezet fogalma és története 189
2.6.10.2. A SZÖVETKEZET JELLEMZŐI 192
2.6.10.3. Lakásszövetkezet 193
2.6.11. Az állami vállalat 195
2.6.11.1. Az állami vállalat fejlődése 195
2.6.11.2. Az állami vállalatok fajtái 196
2.6.11.3. Az állami vállalat létrejötte 196
2.6.12. A tröszt 197
2.6.13. Egyéb állami gazdálkodó szerv 198
2.6.14. Költségvetési szerv 198
2.6.14.1. A KÖLTSÉGVETÉSI SZERV JELLEMZŐI 198
2.6.15. Egyes jogi személyek vállalata 200
2.6.16. A leányvállalat 200
2.6.17. A gazdasági társaságok általában 201
2.6.17.1. A GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK CSOPORTOSÍTÁSA 201
2.6.17.2. A GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK FOGALMI ELEMEI 203
2.6.17.3. A GAZDASÁGITÁRSASÁGOK MAGYAR JOGTÖRTÉNETE 204
2.6.17.4. A GAZDASÁGITÁRSASÁGOK ALAPÍTÓ OKIRATÁNAK KÁRELEMZŐ TARTALMA 205
2.6.17.5. A gazdasági társaságok szervezete 207
2.6.17.6. A gazdasági társaságok megszűnése 208
2.6.18. Az egyesülés 209
2.6.18.1. Az EGYESÜLÉS TÖRTÉNETE 209
2.6.18.2. Az EGYESÜLÉS JELLEMZŐI 210
2.6.19. Korlátolt felelősségű társaság 210
2.6.19.1. A KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ TÁRSASÁG TÖRTÉNETE 211
2.6.19.2. A KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ TÁRSASÁG JELLEMZŐI 211
2.6.20. A részvénytársaság 212
2.6.20.1. A RÉSZVÉNYTÁRSASÁG TÖRTÉNETE 212
2.6.20.2. A RÉSZVÉNYTÁRSASÁGRÓL ÁLTALÁBAN 213
2.6.20.3. A RÉSZVÉNYTÁRSASÁGOKHOZ KAPCSOLÓDÓ ALAPFOGALMAK 213
2.6.20.4. A RÉSZVÉNYTÁRSASÁG JELLEMZŐI 214
2.6.21. A közös vállalat 215
2.6.21.1. A közös VÁLLALAT TÖRTÉNETE 216
2.6.21.2. A KÖZÖS VÁLLALAT JELLEMZŐI 216
2.7. Jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok 218
2.7.1. A közkereseti társaság 218
2.7.1.1. A KÖZKERESETI TÁRSASÁG TÖRTÉNETE 218
2.7.1.2. A KÖZKERESETI TÁRSASÁG JELLEMZŐI 219
2.7.2. A betéti társaság 220
2.7.2.1. A betéti társaság története 220
2.7.2.2. A BETÉTI TÁRSASÁG JELLEMZŐI 220
3. FEJEZET JOGI SZEMÉLYISÉGGEL NEM RENDELKEZŐ EGYÉB JOGALANYOK 223
3.1. A polgári jogi társaság 225
3.2. A közös háztartásban élők vagyoni viszonyai 228
3.2.1. Az élettársak hányattatásai 1977-ig és a kodifikáció 228
3.2.2. Az élettársakra vonatkozó szabályozás alkotmányos felülvizsgálata 229
3.2.3. Az élettársak vagyoni viszonyai 234
3.2.4. Más hozzátartozók vagyoni viszonyai 234
3.3. Az építőközösség és a társasház-közösség 235
3.3.1. Az építőközösség 235
3.3.2. A társasháztulajdon fogalma 239
3.3.3. Ókori emlékek 240
3.3.4. Újabb jogi szabályozás
3.3.5. A fiumei emeletjog 241
3.3.5. Sopron, Eperjes és Erdély: a házrészek intézménye 242
3.3.6. Társasházi előképek 243
3.3.7. Az első társasház-törvény 243
3.3.8. A társasház-rendelet [az 1977. évi 11. tvr. (Thtvr.) a társasházról] 244
3.3.9. A második társasház-törvény [az 1997. évi CLVII. törvény] 244
3.3.10. A társasház-közösség 246
Jegyzetek és irodalmi hivatkozások 251-263