Előszó
Részlet a kötetből
I. MESÉK ÉS MONDÁK.
1. A Szerencse és Áldás.
A Szerencse és Áldás együtt utaztak egy városba, hát egyszer csak látják, hogy egy szegény ember egy,csomó seprűt árul, de...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből
I. MESÉK ÉS MONDÁK.
1. A Szerencse és Áldás.
A Szerencse és Áldás együtt utaztak egy városba, hát egyszer csak látják, hogy egy szegény ember egy,csomó seprűt árul, de nem igen veszik. Azt mondja erre az Áldás: „Megálljunk, hadd vegyem meg ezt a csomó seprűt egész átaljában attól a szegény embertől, legyen neki is vásárja a szegénynek." Ugy is lesz: megveszi mind, még pedig hatszoros árát adja, hogy a szegény ember boldogulhasson.
Máskor ismét utaznak ketten a városba, hát látják, hogy a szegény ember ismét seprűt árul. Azt mondja az Áldás: „Megálljunk, hadd vegyem meg a seprűket megint," meg is veszi, de tízszeres árát adja.
Harmadszor mennek a városba, s látják, hogy megint csak seprűt árul az ember. Most azt mondja a Szerencse: „Megállj, hadd vegyem meg én most, mert látom te hiába vetted már meg kétszer, a szegény ember még is csak seprűt árul, mint az előtt." Megveszi a Szerencse a seprűket, de ő csak azon az áron fizette, a hogy más vette volna meg.
Mennek negyedszer is a városba, hát látják, hogy a seprűs -ember négy ökörrel, talpú szekérrel visz be tiszta búzát a városba, s akkor azt mondja a Szerencse az Áldásnak: „Látod-e azt az embert, a ki a seprűt árulgatta? Te hiában vetted meg a seprűket kétszer olyan magas áron, én csak egyszer vettem meg s közönséges piaczi áron s ime mi lett belőle ? A szegény ember most már nem seprűt, hanem tiszta búzát árul, s a mint látszik, otthon is jó gazdaságának kell lenni."
Vissza