Magyar-olasz összeköttetések az Anjouk korában (dedikált példány)

Előszó

Mikor útjára bocsátom a «Magyar-nápolyi kapcsolatok az Anjouk korában» című munkámat, szükségesnek tartom, hogy néhány felvilágosító megjegyzést előrebocsássak.
A kor, amellyel foglalkozom, különösen a XIX. század vége felé a történetírók kedvelt területe volt; Ováry Lipót, Fraknói Vilmos és mások részletkutatásain, illetőleg feldolgozásain kívül Pór Antal alapos és lelkiismeretes összefoglaló munkával ajándékozta meg a magyar történetirodalmat. Felmerülhet tehát a kérdés, mi szükség van az én munkámra? Erre röviden megfelelhetek. Az Anjou-korra vonatkozólag ez az egyetlen összefoglaló munka, mely a levéltári anyagon kívül az egész Anjou-irodalmat is felöleli, ennek következtében az eseményeket szélesebb perspektívából szemléli és így sok tekintetben új alakban mutatja be az olasz-magyar érintkezéseket és számos esetben az eddigiektől eltérő eredményekre is jut. Ováry széleskörű kutatásokat végzett a nápolyi állami levéltárban - ezt 15 évi nápolyi tartózkodása lehetővé tette -, a szép anyagot közzé is tette néhány társával az Anjoukori Dipl. Emlékekben, de a nagy levéltári anyag mellett a külföldi - ekkor még úgyis szegényes - irodalom mellőzésével, csak töredékeket dolgozott fel. Fraknói «Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel» c. munkájában szintén forrásanyagot nyújtott a vatikáni levéltárból, egyébként ő is csak néhány részletkérdésre tett közzé levéltári anyagot, vagy kisebb tanulmányt. Pór Antal viszont felhasználta a nyomtatott forrásokat, de levéltári kutatásokat, főleg a külföldi kapcsolatokra nem végzett.
Ezzel szemben nekem, boldogult Klebelsberg Kunó gróf jóindulatából, alkalmam nyílt két ízben is kutatásokat végezni az e korra nézve különösen fontos olasz levéltárakban, így főleg a nápolyi, firenzei állami levéltárakban, valamint a kimeríthetetlen gazdagságú vatikáni levéltárban. Vissza