Magyar nyomdászok évkönyve 1907

Előszó

Huszonkettedik évfolyamát járja immár ez az Évkönyv. Esztendőről-esztendőre azon erőlködtünk, hogy az uj kötet tartalom és kiállítás tekintetében túltegyen a megelőzőkön. Ha ez nem mindig sikerült: nem a szerkesztőn múlott, hanem a viszonyokon. A viszonyoknak, a korszellem hatalmas áramlatainak hatása véges-végig megnyilatkozik minden kötetünkön.
Az Évkönyv kapóssága, a Könyvnyomdászok Szakköre tagjainak száma stb. mindig egyenes arányban volt a magyar könyvnyomtatók értelmességének fejlődésével vagy ami ezzel egyjelentőségű: szervezettségükkel. Világszerte bebizonyosodott tény s Magyarországon is úgy van: a munkaadók egy igen csekély töredékén kívül csak a szervezett munkásság törődik mesterségének fejlesztésével. A szakmunkákat olvasók óriási többsége az ő soraikból kerül ki.
Aki a Magyar Nyomdászok Évkönyve históriájára kíváncsi: olvassa el a nyomdász-szervezet fejlődésére vonatkozó dolgozatok valamelyikét. Ebben hű tükrét találja a szakirodalom állapotának is. Ha rosszul állott a szervezet ügye: sínylette azt a szakirodalom, vele a mi Évkönyvünk is.
A nyomdász-szervezet megerősödésének és ezzel kapcsolatban a szakirodalom iránti növekvő érdeklődésnek tulajdonítható - no meg egy sereg szerencsés körülménynek is -, hogy tavaly nagy változáson ment át az Évkönyv. Alakja nagyobb lett, mellékleteinek a száma pedig megsokasodott. Az utóbbi tekintetben való gyarapodást főképpen két budapesti nagy nyomda áldozatkészségének, meg a külföldi betűöntödék támogatásának köszönhettük.
Pesszimista szaktársaim már a tavalyi kötet megjelenésekor is fölvetették a kérdést: „No most sikerült a dolog, de vájjon sikerül-e jövőre is? Olvasóink az illetékesek arra, hogy e kérdésre feleletet adhassanak. Nekem a szerény nézetem az volna, hogy a korszellem már előre is biztosította a könyv sikerültét. Vissza