Magyar nyelvtan társas-lélektani alapon

Előszó

Ez a könyv sohasem születhetett volna meg, ha sok jó ember nem volna a világon. Nem is ajánlhatom egy valakinek, hiszen olyan sokaknak tartozom hálával - Isten után - érte. Még talán felsorolnom sem sikerül úgy őket, hogy senki se hiányozzék. Talán sohasem lettem volna pedagógus, ha már a földesi elemi iskolában két áldott nevelői lelkületű tanítóm nem lett volna: Papp Imre és Vincze József. Nem ébredt volna bennem érdeklődés a nyelv iránt, ha nem Gulyás István Rendszeres magyar nyelvtanát használtuk volna a középiskolában s nem a könyv szerzője, továbbá Révész Lajos és Kulcsár Endre a magyar nyelv- és irodalom-tanáraim. Már ők felhívták figyelmemet Szinnyei Józsefre és Simonyi Zsigmondra, akik később a budapesti egyetemen professzoraim lettek, s akiknek nagyon sokat is köszönhetek, igaz, hogy Melich Jánossal, Gombocz Zoltánnal, Schmidt Józseffel és Petz Gedeonnal kell osztozkodniok hálámban, akiknek szintén nagyon sokkal vagyok adósuk. Ez utóbbiaknak köszönhetem sok minden egyéb között az eligazítást az egyetemes nyelvtudományban, ennek következtében azt is, hogy H. Pault egy féléven át hallgathattam, W. Wundt szellemével társaloghattam és Ch. Balig kalauzolása mellett különösebben semasiologiai és stilisztikai tanulmányokat folytathattam. Ez utóbbi érdeklődésemnek köszönhettem később, már mint középiskolai tanár, Zlinszky Aladár barátságát (és nem egy finom, gondolatkeltő stilisztikai megfigyelését). Vissza