Magyar nyelvtan II.

Előszó

Nyelvünk érdekes és fontos sajátsága az, hogy egyetlen szótőhöz a toldalékoknak különféle fajtái járulhatnak. Sokszor több toldalék egyszerre szolgálja a beszélőt gondolatának pontos közvetítésében. Ha például azt az igazságot akarjuk megfogalmazni, hogy a nyelvtan tudása milyen fontos, akkor ezt a mondatot alkothatjuk meg: "A nyelvtan ismerete nélkülözhetetlenül hozzátartozik a műveltséghez." Mi mindent tartalmaz a kiemelt mondatrész? Azt, hogy a nyelvtan ismerete nélkül hiányos a képzettségünk, ilyenkor nélkülözzük. Ható igével feltehetjük, hogy nélkülözhetjük, de meg nem engedhetjük: ezért fosztóképzővel toldjuk meg: nélkülözhetetlen. S hogy ezt a melléknevet alkalmasan illeszthessük bele mondatunkba, raggal látjuk el: nélkülözhetetlen-ül. Egyetlen szóban tehát több gondolatváltás is előfordulhat a toldalékok jóvoltából.
Toldalékos szavaink egyikében-másikában történelmi valóság csapódik le. Az alapítvány szóról például azt tudjuk, hogy egy finnugor eredetű, helyzetet jelentő al a "gyökere" (benne van az alatt, alsó stb. szavakban), ebből mesterségesen készítették az alap szót a nyelvújítás korában, ebből pedig szabályos módon alkottuk meg -ít képzőnkkel az alapít igét, s ebből az alapítvány főnevet, amelynek jelentése: 'olyan vagyon, amelynek jövetelme művelődési, egészségügyi vagy más célok szolgálatára van rendelve.' Vissza