Magyar Nyelvőr 1956. január-december

Előszó

"Nyelvünk magyarságának kérdése több szempontból vizsgálható, és fölötte összetett kérdés, minthogy a nyelv rendkívül bonyolult szerkezete és annyifelé kiágazó kapcsolatai következtében minden vele összefüggő probléma szükségszerűen sokrétű. Megvitatása, sőt alapos kidolgozása több szempontból fontos volna, minthogy egyebek közt az alkalmazott nyelvtudomány egyik országos érdekű ágának, a nyelvművelésnek alapjához szolgáltat anyagot, közelebb segítve bennünket azokhoz a normákhoz, melyekhez a nyelvművelők építő tevékenységüket szabják és tiltó szabályaikat is mérik. Egy ilyen rövid előadás keretében ilyen kidolgozásról még csak szó sem lehet, csupán a kérdés néhány pontját lehet érinteni, azt is futólag.
Kétségtelenül téves volna úgy fölfogni a dolgot, hogy nyelvünkben csak azok igazán magyar vonások, melyek a finnugor vagy ugor őshazától kezdve mindmáig élnek, amelyek tehát kétségtelenül a magyarság sajátos, legősibb örökségét alkotják. Hiszen a mai magyar ember semmiképpen sem azonos a finnugor korbeli, lesben álló nyilas vadásszal vagy vejszét építő, hálót vető halásszal. Nemcsak embertani szempontból módosult igen lényegesen a magyar ember külső jellege, hanem főleg gondolkodásmódja ment keresztül óriási változáson. Szellemi látóhatára, fogalmi kincse mérhetetlenül kibővült, tudatának mezsgyéi nagymértékben tágultak, szellemi szükségletei megsokasodtak, gondolkodása színésebbé és sokkalta szövevényesebbé lett, logikai egybefogó képessége rendkívüli mértékben megnövekedett, a fogalmak viszonyításának szüksége és lehetősége ama kezdetleges fokhoz képest igen változatossá bontakozott. Azok a követelmények, melyeket a mai élet a nyelvvel szemben támaszt, mennyiségileg és minőségileg is annyira mások, mint amivel a kezdetleges viszonyok között élő finnugorság beérte, hogy nyelvünk magyarságának kizárólagos fokmérőjéül finnugor vonásait használni nem szabad. Ennek ellenére kétségtelen, hogy a magyar nyelv alapszínét finnugor-ugor öröksége adja meg. Ebben az örökségben ugyanis a magyarság rendkívül becses kincset hozott magával, amikor nyelvrokonaitól elszakadt, a fejlődésre oly nagy mértékben képes eszközt, a termékeny lehetőségeknek olyan, szinte korlátlan halmazát, mely magával hozott rugalmasságával hozzá tudott idomulni a gondolkodás fejlődéséhez, a csírájukban benne lévő ösztönök az ősi hagyományokhoz bűnek maradva ki tudtak bontakozni, s a fokozatosan fejlődő követelményeknek meg tudtak felelni." Vissza