Magyar nyelvjárások V.

Előszó

Részlet:

"1. A Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvtudományi tanszékének kutató tervében 1949 nyara óta a moldvai csángó nyelvjárás vizsgálata is helyet kapott. Minthogy azóta a tanszék tagjai külső kutatók bevonásával nagyrészt elvégezték a csángó nyelvjáráskutatás legsürgetőbb feladatait: a nyelvföldrajzi anyag összegyűjtését, kiegészítését, ellenőrzését és térképre vetítését is, sőt kísérletet tettek a csángó nyelvjárás egy-egy részletkérdése és vázlatos megfogalmazásban egész nyelvi rendszere bemutatására, most szükségesnek látszik, hogy ne csak a magunk munkájáról, de a csángó nyelvjárás területen eddig előttünk végzett kutatásokról legalább vázlatos képet rajzoljunk. Ügy hisszük ugyanis, hogy a tőlünk végzett munka célkitűzéseit, módszerét és eredményeit csak úgy lehet igazán megérteni és bizonyos távlatba beállítva tárgyilagosan értékelni, illetőleg bírálni, ha ezt a munkát e magyar nyelvjárás kutatásának immár több mint százéves történeti folyamata eleddig legutolsó mozzanataként tekintjük. Éppen ezért mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy a tőlünk végzett munka ismertetése előtt legalább futó pillantást vessünk azokra a nyelv járáskutató törekvésekre, amelyek a mi munkánkat időben megelőzték.
Ezt a visszapillantást egyrészt már azért sem árt elvégeznünk, nehogy saját munkánk ismertetésekor olyannak látszódjunk, mint akik túlozzuk elvégzett munkánk jelentőségét, másrészt meg talán éppen e történeti visszapillantás fénye világít rá csoportunk munkájának bizonyos mértékben új célkitűzéseire, módszeri újításaira, s új eredményeire is. Még a moldvai csángó nyelvjáráskutatás történeti szemléjének megkezdése előtt jeleznünk kell, hogy - a székelyt kivéve - nincsen egyetlen magyar néprész sem, amely iránt a magyar tudományosságban olyan viszonylag korai és tartós érdeklődés nyomaival találkoznánk, mint a csángóság esetében.
E néprész eredetével, nyelvi, néprajzi, népesedési, településtörténeti meg más kérdéseivel csaknem két század óta szinte végeláthatatlan, mindmáig teljességében még könyvészitileg fel sem tárt irodalom foglalkozik (1. Mikecs László, Csángók. Bp., é. n. [1942] 330-99). A csángóság kérdései iránt való érdeklődés első nyomai a magyar tudományosságban a XVIII. század második felében jelentkeznek. E korai érdeklődés a jelzett időben erőre kapó romantikus történetszemléletből táplálkozik.
Nem csodálható, hogy az őstörténeti álmodozásokban ringatódzó korabeli történelmi romanticizmus a magyarság e legkeletebbre élő részének vizsgálatától a magyar őstörténet honfoglalást megelőző időszakára vonatkozó felvilágosításokat remélt." Vissza