Előszó
Részlet a műből:
"ISMÉTELJÜNK!
Úti levelek
Olvasd el figyelmesen Petőfi Sándor Kerényi Frigyesnek címzett úti levelét! Ezután oldd meg a levél után található feladatokat! A levelet eredeti megfogalmazásban, de a mai helyesírásnak megfelelően közöljük.
Szalonta, június 7. 1847. Szatmáron, Nagykárolyon, az Érmelléken és Nagyváradon keresztül Szalontára értem e hónap elsején. Utamról nem sok jut eszembe. Szatmár és Károly között van Majtény. Kis falu, de környéke nevezetes: itt volt Rákóczi utolsó csatája. Egy verset írtam az egykori csatatéren, melynek vége ez: „- elmondtam legszörnyűbb átkomat, s elsírtam legszentebb könnyemet." Úgy volt, átkozódtam és sírtam. - Az Érmellék kellemes, szelíd völgy; a hegyoldalon ama híres bortermő szőlők, a hegy alatt pedig gazdag szántóföldek. Székelyhídon etettünk, éppen azon fogadóban, hol 1843-ban mint színész játszottam hatodmagammal. Megnéztem a nagy ivószobát is, hol színpadunk állott. Halovány, örömtelen, száraz ködalakok vettek körül itt töltött napjaim szellemei. Hosszan beszélgettem velük; beszédünk komoly, merengő volt, csak néha mosolyogtam bágyadtan, fájdalmasan. Szomorú, nagyon szomorú időkről beszélgettünk.
Bihar helység mellett van a földvár maradványa, melybe hír szerint Mén-Marót zárkózott feleségeivel Árpád elől. Szép asszonyok, szép asszonyok! a hely, hol ti egykor mosolyogtatok, most kietlen, elhagyott csak egy akasztófa ágaskodik a begyepesedett sánc tetején. - A helységen innen van a domb, melyet bihari hágónak neveznek, s melyről fölséges körülnézés esik le a messzenyúló rónákra, miknek szélére fáradtan ugyan, de mégis eljön a délibáb kelet felől; délre pedig a hegy alatt fekszik Nagyvárad. Szép, kellemes, nagy város, de nem értem rá megvizsgálni, mert siettem ki, ide, Szalontára.
Tudod-e, miért siettem ide, s mért vagyok itt már egy hét óta? Azért, mert Szalontán egy nagy ember lakik, s e nagy ember jó barátom, s e jó barátom Arany János, a „Toldi" szerzője. Ha e művet még nem olvastad, úgy hiába beszélnék róla; ha pedig olvastad, úgy fölösleges a beszéd. S e költeményt egy egyszerű falusi jegyző írta e kis szobácskában, melynek hossza öt, széle pedig két lépés; ami tulajdonképpen rendjén van. A múzsák nem konzervatív kisasszonyok, ők haladnak a korral, s minthogy e
9"
Vissza