Előszó
Négy, illetve három éven lesz hű társad ez a könyv a magyarórákon, valamint otthoni munkádban, töprengéseidben, ezért talán nem lesz fölösleges útravalóként néhány gondolat.
Útravalót, a további munkához jó alapot már a középiskola első osztályába is hoztál magaddal. A család, a szülőhely, lakóhelyed szűkebb környezete, az iskola, az első olvasmányaid már megteremtették, köréd varázsolták minden ember nélkülözhetetlen, legtermészetesebb szellemi közegét, az anyanyelvet, amely olyan, mint az éltető levegő. Megléte természetesnek tűnik, s csak légkörének ritkulása, zavarai ébresztenek rá fontosságára, arra a tényre, hogy az anyanyelv kulcs a világhoz, embertársainkhoz. Magunk is csak anyanyelvünk közvetítésével válhatunk gondolkodó, érző, a gondolatokat, érzéseket „lélektől lélekig" eljuttatni tudó emberré.
Az elkövetkező hónapokban, években azonban újabb „megméretések" várnak rád, amelyek a nyelvi készségeidet, a nyelvvel kapcsolatos ismereteidet is próbára teszik. A játékos, ösztönös gyermeki figyelem mellett tudatosságra, tudatosításra, tudatos erőfeszítésre lesz szükség. Próbatételekről szóltunk, lássuk őket tehát:
Középiskolai, gimnáziumi tanulmányaid szűkebb vagy tágabb értelemben vett szakosodást, szakképesítést is jelentenek. Választott szakmád, hivatásod szerint egy olyan közösség tagjává is válsz, amelyen belül a gondolatcsere is szabványos, és a szélesebb nyelvközösség nyelvhasználatától eltérő formában folyik. A műszaki és természettudományi pályákon, mint például a fémiparban, az építészetben, a textiliparban, az élelmiszeriparban, a szolgáltatóiparban, az orvostudományban, továbbá a matematikában, fizikában, kémiában, biológiába stb. a gyártástechnológiára, a mesterségbeli fogások, tapasztalatok átadásának folyamatára rengeteg szakmai fogalmat találunk, amelyeket pontosan, egyértelműen, világosan kell megnevezni, logikus rendben megfogalmazni. Mindehhez a nyelv, a logikus, érzékletes fogalmazás ismerete nyújt pótolhatatlan segítséget. Jó szakkönyveidből azt is tapasztalni fogod, hogy a kiváló szakemberek, tudósok a nyelvi formába öntésnek, az érzékletes megfogalmazásnak mesterei is egyúttal.
Még nagyobb szerepe van a nyelvnek az olyan tudományokban, azokon a szakterületeken, amelyek nem az érzékelhető világgal, dolgokkal, hanem az emberi értelem teremtette fogalmi rendszerekkel, „felépítménnyel" foglalkoznak, vagyis magával az emberrel. Ilyen tudomány például többek között a jog, a közgazdaságtan, a pedagógia, a pszichológia, mert a kissé tétován fogalmazó vegyész még fölfedezhet új anyagot, vegyületet, de a rosszul fogalmazó jogász, történész, filozófus már nem lehet jó szakember, mert itt szinte minden a megfogalmazáson múlik.
Vannak aztán kifejezetten nyelvi pályák, ahol minden a nyelvismereten, a nyelvhasználaton múlik, mint pl. a fordítóknál, a tolmácsoknál, a nyelvtanároknál, a nyelvészeknél, a pedagógusoknál, az újságíróknál, a színművészeknél, a rádió- és tévébemondóknál stb.
Vissza