Magyar Nyelv 1976/1.

Előszó

Részlet:
"A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége és Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya nevében fájdalommal búcsúzom Bárczi Géza akadémikustól.
Bárczi Géza 36 évig volt tagja Akadémiánknak, 1939 óta levelező, 1947 óta rendes tagja. Még gyakorló gimnáziumi tanár korában választották levelező taggá; egyike volt azoknak, akik kezdettől fogva áldozatkészen, szívvel-lélekkel vettek részt tudós testületünk munkájában. Van, akinek rangja, híre akkor nő meg, ha az Akadémia tagjai sorába választja, és van, akinek neve ad díszt az Akadémiának. Bárczi Géza az utóbbiakhoz tartozott. Korábbi évtizedekben csak szűk szakmai körök ismerték, - Szófejtő Szótára megjelenése óta azonban már egy ország tartotta számon. Tekintélye, híre nőttön nőtt, az utóbbi évtizedekben a Magyar Tudomány „nagy öregjei" közé számított. Annak a nagy sornak tagja volt, amely még a századelőn szerezte meg alapműveltségét, képzettségét, akkor kötelezte el magát az egyetemes és magyar tudomány szolgálatára. Mindvégig őrizte a tudományba, a megismerhetőségbe vetett hitét, és azt a meggyőződését, hogy a tudósnak kötelessége ismereteit érthető és világos módon továbbadni.
Ez is magyarázza, hogy buzgón és áldozatosan vett részt az Akadémia munkájában, - még késő öregségében sem volt olyan osztályülés, amelyen nem jelent meg, ahol higgadt, lényeget érintő felszólalásával ne segítette volna munkánkat. Fontosnak tartotta a tudományos közélet demokratizmusát, ugyanakkor éberen őrködött a színvonal megőrzésén, lényegesnek tartotta, hogy részt vegyen a tudományos bizottságok munkájában; már fáradtan és betegen az utolsó ciklusban is új munkabizottságot alakított meg és vezetett.
Amikor az Akadémia nevében búcsúzom tőle, nemcsak a nagy tudóstól, nemzedékek nevelőjétől, hanem jóbarátunktól, a szerény, bölcs és ironikus embertől, fiatalabbak segítőkész kollegájától veszek búcsút. Halálával a magyar nyelvtudomány egyik nagy fejezete zárult le. És ez a búcsú figyelmeztet kötelességünkre is: a nemzeti tudományok és közte a magyar nyelvtudomány ápolásának, fejlesztésének, megőrzésének és folytonos megújításának kötelességére int. Így leszünk méltók Bárczi Géza emlékéhez." Vissza