Magyar Nőorvosok Lapja 1961. január-december

Előszó

Részlet:
"A rákgyógyítás tapasztalatai a korai diagnózis felállításának, a kezdő stádiumok felfedezésének fontosságát szögezték le. Az egyre javuló diagnosztikus eljárások azonban ezen túlmenően már a rákot megelőzd elváltozások felismerésére is törekednek. A diagnosztikában a kolposkópia az az eljárás, mely a portio hámjának helybéli megfigyelésével számos olyan elváltozást írt le, mely kóros hámnak minősíthető. Ezek egyik-másikából rák kialakulása volt megfigyelhető.
A diagnosztika ily mérvű előhaladása miatt tehát ma már a rákgyógyítás nemcsak a korai stádiumok felismerését, hanem a rákot megelőző elváltozások felfedezését is célul tűzi ki.
Ezen a vonalon továbbhaladva kézenfekvő a törekvés a ,,kóros hám"-nak — mint a rákot megelőző elváltozásnak — az elkerülése.
Az irodalmi adatok (és a saját anyagunk) áttekintése után bizonyítottnak vehető az a tény, hogy minél több helyi inger, sérülés éri a portio hámját, tehát minél több regeneratióra serkentő inger jelentkezik : annál nagyobb százalékban fordul elő kóros szövetelem. (Életkor, szülések, sérülések műtéti beavatkozások, hormonális zavarok, gyulladások stb. szerepe.) Vagyis másképpen fogalmazva : minél nagyobb terjedelemben, s minél hosszabb időn át volt helyidegen szövetelem a portion (hengerhám, vérbőség), annál gyakrabban található regeneratio során kóros laphám. Vissza