Fülszöveg
Netty Honeyball, a világ női labdarúgásának egyik legtöbbet emlegetett „ősanyja" már akkor világosan megfogalmazta a lényeget, amikor Budapest még csak készült a Millenniumra, a Sugárút (Andrássy út) alatt még nem járt a földalatti és Ray Ferenc sem hozta még haza azt a futball-labdát, amellyel azután az első futballmeccset játszották a vállalkozó szellemű ifjak. „A manly game that could be womanly as well". Egy férfias játék, amely ugyanúgy nőies is lehet - definiálta a női labdarúgás lényegét. Százhuszonöt évvel ezelőtt
Megelőzte a korát? Nem lehet kétséges.
Tette, amit jónak látott, mert jobban izgatta a lehetőség, mint a tiltás és nem tántorította el a „bölcs" sokaság véleménye.
Nekünk is megvannak a magunk hősei, a mi „ősanyáink", a magyar Netty Honeyballjaink.
Bár a magyar női labdarúgás történetét inkább a tiltások és a közöny ellenére működő, önszerveződő közösségek és nem magányos hősök írták, fél évszázados adósságot törlesztünk azzal, hogy emlékezünk rájuk és - ha...
Tovább
Fülszöveg
Netty Honeyball, a világ női labdarúgásának egyik legtöbbet emlegetett „ősanyja" már akkor világosan megfogalmazta a lényeget, amikor Budapest még csak készült a Millenniumra, a Sugárút (Andrássy út) alatt még nem járt a földalatti és Ray Ferenc sem hozta még haza azt a futball-labdát, amellyel azután az első futballmeccset játszották a vállalkozó szellemű ifjak. „A manly game that could be womanly as well". Egy férfias játék, amely ugyanúgy nőies is lehet - definiálta a női labdarúgás lényegét. Százhuszonöt évvel ezelőtt
Megelőzte a korát? Nem lehet kétséges.
Tette, amit jónak látott, mert jobban izgatta a lehetőség, mint a tiltás és nem tántorította el a „bölcs" sokaság véleménye.
Nekünk is megvannak a magunk hősei, a mi „ősanyáink", a magyar Netty Honeyballjaink.
Bár a magyar női labdarúgás történetét inkább a tiltások és a közöny ellenére működő, önszerveződő közösségek és nem magányos hősök írták, fél évszázados adósságot törlesztünk azzal, hogy emlékezünk rájuk és - ha szerény formában is, de - emléket állítunk nekik.
Azok a lányok, akik ma, az ötven évvel ezelőttivel össze sem hasonlítható, parádés körülmények között focizhatnak, egy pillanatra sem felejthetik: ha nem lett volna a hatvanas, hetvenes évek fordulóján Bárfy Ágnes, Forgács Zsuzsa, Boda Mária, később Kiss Mária, Kissné Lukács Katalin, Lovász Gyöngyi, majd Markó Edina, Nagy Anett, Pádár Anita, és a névsor szerencsére roppant bőséges, ma aligha lenne magyar női labdarúgás. A könyv, amelyet az olvasó a kezében tart, egy sorozat első darabja. Bajnokságaink története, amelyet követ majd a válogatott históriája, később pedig fél évszázad főszereplőinek portré gyűjteménye.
Remélhetően, mindazok szeretettel fogadják a formába öntött emlékeket, akik a földes, salakos és csak néha füves pályákon, korszakok fő-, de akár epizódszereplőivé váltak.
Számukra, az első kötet több mint 250 lapja, az emlékek tárháza. Nekünk, főhajtás. Tisztelgés bátorságuk, elszántságuk, sportteljesítményük - az életük előtt.
Vissza