Magyar népi minták

Fülszöveg

E gyűjtemény a nép ábrázoló-művészet jelképvilágából ad ízelítőt. Sokszoros tapasztalatom, hogy a gyermekeket különös módon lebilincseli e naturális-szimbolikus képi világ, s még a nagyobbak is képesek komolyan venni, dolgozni vele.
Az elemi világszemlélet olyan archetípusait (ősképeit) megjelenítő motívumok ezek, melyek a gyermekrajzok jelképrendszerében is fölfedezhetőek. A mintázatok végtelen változatossága abban is, ebben is alapvető szimbólumok képleteire rendeződik, végső soron két nagy valóságról beszélve a képek nyelvén. Az első: a világnak van középpontja, orientációs pontja, tehát nem rendezetlen, khaotikus. Ezt jelenítik meg a csillag-, forgórózsa-, svasztika-képletek. A második: e titokzatos pontból élet fakad, végtelen változatosságú, gazdag, burjánzó. ezt mutatja minden életfa, a szív melyből csíra indul, az erőben és szépségben tobzódó-pompázó növényzet.
A romlatlan gyermek-lélek vágyva vágyik ezekre a szépséget és rendet sugárzó alapképletekre, s amikor rajzol, hímez, vagy megteríti az étkezőasztalt, ezek mentén rendezi belső és külső világát: személyiségét és környezetét. S miként a képi formával, úgy a színekkel is önnön személyiségét keresi, rendezgeti. Azt hiszem, a gyermekeknek a színek jelentéséről is van ösztönös tudása, s ha hagyjuk, hogy játszanak velük, ez szépen meg is nyilvánul. Természetesen jó, ha tudunk arról, milyenek voltak ezek a tárgyak eredetileg, mégis: nyugodtan hagyhatjuk őket saját kedvük szerint dolgozni.
A rajz mindig meditáció is, harmónia-keresés. Játék a színekkel s egy adott forma megtapasztalása, átélése. A kép, amellyel a gyermek találkozik, nyomot hagy benne. Az igénytelen igénytelenséget, sőt agresszivitást, a szép, rendet sugárzó jót és nemeset hív elő lelkéből. Vissza