Magyar népdaltípusok I-II.

Előszó

Magyar Tudományos Akadémia bizottsága, mély 1960-ban az Elnökség rendéletére a Népzenekutató Csoport munkáját megvizsgálta, többek közt a népszerűsítő munkát ajánlotta figyelmünkbe. Ennek valóban megjött az ideje. Vaskos köteteink a laikus közönséget inkább elijesztik, a kis 100-as füzetek pedig a komolyabb igényéket - úgy látszik - már nem elégítik ki. így merült fél a sorozat ötlete, mintegy kísérőül, kalauzul nagy köteteink mellé. Elsőnek egy népszerű, de szigorúan tudományos elvék szerint készült dalgyűjtemény látszott szükségesnek. A sok népszerű füzet, még ha jobb is, inkább zavart okoz, mint tájékoztatást, mert mindegyik csak egy, találomra kiragadott részletét mutatja be az anyagnak. Sorozatunk rendszeres áttekintést nyújt, mintegy keresztmetszetet, eligazítást a népdal rengetegében. Elsősorban gyakorlati a célunk. Éneklésre váló anyagot adunk, a legjavát. Mert sok hibás dal került forgalomba az utóbbi évtizedek nekibuzdult népdalkultuszában. Romlik, kopik a népdal természetes életében is. Falun is akad rossz énekes, félig vagy rosszul tud valamit, a felületes, nem eléggé szakavatott gyűjtő lépre megy, lerögzíti, esetleg nyomtatásba kerül, s így terjed. De sokszor a kiadók toldják-foldják önkényesen. Annak idején a nyomtatott gyűjtemények sok valószínűtlen dala is ösztönzött gyűjtésre. Csakhamar kiderült, hogy a nép sohasem énekli úgy, amint nyomtatva megjelentek. Célunk volt a legjobb forrásokból a legjobb változatokat közölni. Reméljük, hogy sorozatunk hozzájárul a népdal és műdal körüli fogalomzavar tisztázásához. Külön kötetben adjuk a XIX. század népies műdalait. Nyugat-európai vonásai ellenére mienk ez a stílus is, a XIX. század magyar műveltségtörténete érthetetlen nélküle. Ez a cigányzene igazi területe. Mert a népdalt városi zenészeink a legújabb időkig alig ismerték. Vissza