Magyar népdalok egy orosz kiadványban

Előszó

Részlet:

A magyar népdalok sohasem tudtak olyan mértékű európai hírnévre szert tenni, mint a Vuk Karadzic gyűjtésében megjelent szerb énekek és hősmondák. Nem köszöntötte idegen nyelvű színre lépésüket Goethe üdvözlete, nem fordította őket Grimm-nagyságrendű kutató, nem lelkesedett értük Puskin vagy Walter Scott. De azt sem mondhatjuk, hogy észrevétlenek maradtak; hogy nem módosították-színezték a magyarságról kialakult képet;1 hogy a XIX. század egyes romantikusai nem használták föl a belőlük adódó elméleti következtetéseket.
A magyar népdalok külföldi pályafutásának vizsgálatakor eddig jószerivel alig foglalkoztak a Nikolaj Vasziljevics Berg (1823-1884) szerkesztésében és fordításában kiadott kötettel, amelyben nyolc magyar népdalt is találunk, a kötet szerkesztési elveinek megfelelően, magyar és orosz nyelven, többnyire formahív átköltésben. Még nagyobb a meglepetésünk, amikor a népdalok előtt írott rövid kis eligazítót olvassuk: Madjarskija pesni polucseni moju v csisle 29 ot L. I. (!) STÚRA, kotorij sobral ih na meste, - azaz a szlovák nemzeti mozgalom és irodalom vezéregyénisége, teoretikusa, Ludovít Stúr az általa gyűjtött huszonkilenc dalt küldte el Berg reprezentatív jellegű kötete részére. Mert azt hangsúlyoznunk kell, hogy Berg nem jelentéktelen alakja az orosz folklór történetének, szóban forgó könyve alapos forráskutatásról, gondos gyűjtőmunkáról tesz tanúbizonyságot. Berg Moszkvában végezte egyetemi tanulmányait, 1845-ben jelentek meg első dolgozatai a Moszkvitjanin-ban, de munkatársa lett a Moszkovszkij Szbornyiknak is. Műfordítóként szerzett jó nevet: 1846-ban adta közre a cseh irodalom akkori büszkeségét, a királyudvari kéziratot. 1875-ben a Pan Tadeusz fordításával növelte jóhírét, miután még 1868-ban a varsói egyetem orosz irodalmi és nyelvi lektora lett. Vissza