Magyar Nemzeti Galéria - A felvilágosodás korának művészete

Előszó

A magyarországi barokk művészetet 1760-as évek körüli fellendülés után a 18. század vége felé már a hanyatlás jellemezte. A nagyszabású, főúri és egyházi reprezentációt szolgáló műalkotások száma és művészi színvonala egyaránt csökkent. Ugyanekkor az Európa-szerte élénk társadalmi változások hatásaképpen a hazai képzőművészetben is megjelennek a polgárság és a kisnemesség igényeinek megfelelő bensőséges hangulatú, de olykor nyíltan politizáló műalkotások is. Az 1780-90-es évek festészete, éledező grafikája sok tekintetben a 19. század első negyedének művészetéhez közelít - közös vonásaik alapján alkotnak az újabb művészettörténet-írás szerint egy átmeneti, elsősorban sokarcúságával jellemzett periódust. Az 1780 és 1830 közötti, a barokk és a reformkor művészete között áthidaló, nagyjából ötvenéves szakasz művészeti változásaira meghatározóan hatott a felvilágosodás eszmerendszere, a művészettörténet ezért ha nem is jelzőként, de behatároló, jellemző funkcióval ideológiai fogalmat használt e periódusra.
Az európai felvilágosodás tanai alkotóan hatottak a korabeli magyar irodalomra, más módon, áttételesen befolyásolták a képzőművészetek fejlődését. Amellett, hogy a barokk formanyelvet fölváltó új stílusjegyeknek kedvezve formálták az ízlést, a művész és a megrendelő érdeklődését új témákra irányították. A vallás, a mitológia és az allegória hagyományos tárgykörétől elszakadva a műalkotásokon az ember és a táj, idővel a történelem a haza, a nép jelenik meg. Lassan utat törnek maguknak az új műfajok, a korszerű megjelenési formák. Átrendeződik a művészeti élet színtere: a templomok, a főúri kastélyok szerepét átveszik a kisnemesi, polgári otthonok és az új típusú közösségi épületek, a színház, később a múzeum. Bár nincs magyar Akadémia, a rajzoktatás széles körű bevezetésével egyre többen tesznek szert művészi képzettségre. A sokszorosított grafika által pedig szinte közkincsé válnak a fontosabb külföldi és hazai műalkotások. Vissza