Magyar nemzetépítés (dedikált példány)

Fülszöveg

Borbély Imre személyiségében természetes egységben fonódott össze a nemzetéért lobogó hazafi, a politikai gondolkodó és a szabadalmaztatott találmányokat is jegyző természettudós. Ez értelemszerűen átüt a tudományos igénnyel megírt nemzetstratégiai tanulmányain is, melyek tömörek, lényegre törőek és sosem tévesztik szem elől a célt: a magyar nemzetnek az adott történelmi helyzetben elérhető legnagyobb fokú önrendelkezése, valamint újraegyesítése szakmai, kulturális, gazdasági és amennyire lehet, politikai síkon.
A trianoni békediktátum óta eltelt közel egy évszázad alatt nem sikerült a száz éve rosszul beállított történelmi váltó tragikus következményeit elhárítani, így a szerző gondolatainak zöme ma is aktuális. Borbély Imre nem élhette meg 2018 nemzetpolitikai hajnalhasadását, de a sötétségbe szüremkedő fényt már észlelte két esztendeje, mint ahogy azt is, hogy elvi síkon a magyar kormány 2010 óta azon az úton halad, melynek kikövezéséhez ő is hozzájárult.
A magyar reintegráció tántoríthatatlan harcosa gazdag szellemi örökséget hagyott maga után, melynek legjava ezeken az oldalakon olvasható.
Borbély Imre 1948-ban született Temesváron. 1974-ben szerzett vegyészmérnöki diplomát a temesvári műszaki egyetemen. 1977 és 1990 között tudományos kutatóként dolgozott, t találmányát szabadalmazták. Tőkés Lászlónak az 1989-es forradalomba torkolló temesvári ellenállását stratégiai tanácsaival segítette. 1990-ben a Temesvár Társaság külső tagjaként a kezdeményezője és az egyik értelmi szerzője volt a Temesvári Kiáltványnak, és a kiáltvány 8. pontjának, amely három törvényhozási ciklusra eltiltotta volna a kommunista nómenklatúra és politikai rendőrség tagjait a politikai szerepvállalástól. A kiáltvány a romániai kommunistaellenes mozgalmak meghatározó dokumentuma. A rendszerváltozás után az RMDSZ keretében vállalat politikai szerepet, és a helyzetteremtő politizálás szószólója volt. 1990 és 1993 között az RMDSZ elnökség tagja, 1992 és 1996 között a szövetség parlamenti képviselője volt. Elsőként szólalt fel magyarul a román parlamentben. Politikusként a magyarság romániai társnemzeti státusát és Románia föderalizálását szorgalmazta. 1992-ben értelmi szerzője volt az erdélyi magyar autonómiatörekvéseket először az RMDSZ programjába emelő Kolozsvári Nyilatkozatnak. 1996-tól a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) nemzetstratégiai bizottságának a koordinátora, majd elnökeként, később az MVSZ régióelnökeként tevékenykedett. 1996-ban tanulmányban fogalmazta meg a magyar nemzet határok fölötti reintegrációjának a gondolatát. A nemzetegyesítést a külhoni magyar állampolgárságon és a határon túli magyar közösségek autonómiáján keresztül egy szubszidiáris nemzetstruktúrában tartotta megvalósíthatónak. Vissza