Magyar nemzet történetei képekkel, a nép számára

Előszó

Mindnyájunknak friss emlékezetében van még, mikint az ujabb úrbéri törvények csak néhány évek előtt hozattak légyen; mikint nem régiben ama rettenetes cholera betegség országszerte ezer meg ezer lakosokat, sirba sodort. Szintúgy emlékeznek az öregebbek, mikint napnyugaton hosszú és veszélyes háború, ama hires franczia háború sok ínséget hozottá világra; mikint a francziák ellen más katonákon kivül magyar nemesi fölkelés (insurrectio) is rendeltetett. Sokan közülünk hallották Jósef császár, Mária Terézia hirét, valamint azt is, mikint édes magyar hazánkban sok évekig garázdálkodott a Török, mialatt Rakoczy meg Tökölyi lázadása üte ki, melly édes hazánkat majd nem tönkre tette. S ki nem hallotta volna Mátyás király dicsőségét meg az egykori tatárjárásnak szomorú emlékét.
Ezekből világos, miszerint édes hazánknak nagy és nevezetes viszontagságokon keresztül kellett eddigien vergődnie, mig mi, ezen hazának fiai, ennyire jutánk, a mint most vagyunk. Egykoron, a régi korban, többnyire minden más kint vala, mint most van; hol jobb, hol rosszabb volt a nemzet állapotja. - Aztán, ha figyelembe vesszük azt is, hogy Magyarföldön nem csak magyar: hanem kún, székely, palócz, tót, szerb, oláh, görög, zsidó, czigány is lakik, akkor szükségképen azon kérdés ötlik eszünkben, valljon a magyar öröktől fogva lakott-e ezen országban; vagy pedig csak későbben szorult ama sok nemmagyar nemzetek közé? Vissza