Magyar Művészet 1926/1-10. (rossz állapotú)

Előszó

Négy évvel ezelőtt rendezte első kiállítását a Szinyei Merse Pál Társaság s hosszú szünet után ez év januárjában került sor a Társaság második kiállítására. A hosszú szünetnek oka az, hogy ez a Társaság nem tárlatok rendezésére alakult, sőt ilyesmit nem is vett fel működésének céljai közé. Tagjainak nem kis része nem is vállalkozhatnék ilyesmire, hisz a rendes tagoknak egynegyede nem művész, hanem író vagy műbarát s valamennyinek együttes fáradozása elsősorban oda irányul, hogy Szinyei Merse Pál emlékét ápolja, művészetét és művészi eszméit terjessze s előmozdítson minden komoly törekvést, amely a magyar művészeti kultúra fejlődését előbbre viszi.
A Társaság nem kívánt mint olyan kiállító-egyesületté alakulni s mikor 1922-ben mégis elhatározta, hogy tárlatot rendez, ez valóban műbarátok és a közönség ösztönzésére történt, mert a közvélemény, amely nagyon jól tudta, hogy egész sor kiváló művész van a Társaság tagjai közt, ezt az együttest látni akarta i művészeti manifesztációiban is. Hogy ez így volt, arra a legjobb bizonyíték az a soha nem tapasztalt tömeges látogatás, amelynek színhelye az 1922. évi kiállítás volt. A szinte tüntetésszámba menő siker, amely a művész-tagokat akkor érte, bármily biztató volt is, nem illett egészen a Társaság célkitűzéseihez, mert hisz a tagoknak szólt, holott ezek már szabályzatukban is úgy intézkedtek, hogy nem a maguk, de mindig mások számára, nem a saját érdekükben, hanem Szinyei emléke, a művészfiatalság, a művészei propagálása érdekében vállalják a társulati munkát. Vissza