Magyar Művészet 1896-1945

Előszó

A modern művészet előretörése és térhódítása idején a magyar FESTÉSZET és szobrászat nemzeti sajátosságait, az európai művészet egészébe tartozását s attól mégis eltérő voltát szeretnők kifejezni kiállításunkkal. Öt évtized képzőművészeti termésének bemutatását - párhuzamosan a magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításával -, a XX. század különböző stílustörekvéseinek lényeges vonásait, egészének szellemiségét érzékeltetve, kíséreltük meg. Milyen sajátosságokat öltöttek fel hazánkban a modern irányzatok, és mit tettünk hozzá a magunkéból az európai jelentőségű eredményekhez? A századforduló és a XX. század elején, e forrongásokkal teljes mozgalmas időben a művészet megújulása hazánkban is végbement. Az akademizmussal szemben európaszerte ellenhatások mutatkoztak, és a természet áhitatos tanulmányozására lelkesítették a fiatal festőket. Új képzőművészeti eszmények voltak születőben. Az 1896-ban alakult nagybányai művésztelep, s az ezt követő vidéki művésztelepeink sora, mintegy természetes következményei az európai új művészi áramlatnak. Az Akadémia megcsontosodott tanításával szemben a természet közvetlen ábrázolása, a táj és ember kapcsolata, a színek és formák szerepe a különböző megvilágításban, forradalmat jelentett nálunk is. - Szinyei Merse Pál a francia impresszionistákkal egyidőben s tőlük függetlenül jutott a plein-air és atmoszférikus ábrázolás terén hasonló megoldásokhoz. A nagybányaiak művészi eredményei, ha sokban másfélék is voltak, mint a századforduló "kivonulásai"-é, - szecesszióké - határozott lépést jelentettek festészetünk önállósága tekintetében. Bátran, friss nyomokon indultak el útjukon, s ezzel éppen olyan felkavaró és pezsdítő hatással voltak művészeti életünkre, mint a Sálon d'Automne művészei Párizsban, vagy mint Klimt-ék, vagy Liebermann-ék osztrák és német földön. E nagybányai kolónia legjelentősebb mestereinek és alapító tagjainak: Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Réti István, Thorma János, Csók István, Iványi Grünwald Béla alkotásainak bemutatásával indul tárlatunk. A magyar tájak változatos szépsége, lelkesítő ereje egyre inkább hazahívta a századfordulón a külföldi művészeti központokban tanuló, a francia, a német művészet bűvöletébe került művészeinket. A nagybányai festők Münchenben ébredtek rá ellenállhatatlan vággyal arra, hogy a látottakkal a tarsolyukban hazajöjjenek és hogy a hazai tájat, a hazai problémákat fessék. Ez az olthatatlanul izzó érzés még inkább fokozódik és még mélyebben gyökerezik népi-nemzeti hagyományainkat fejlesztő, Munkácsy örökét vállaló alföldi művészeink céljaiban. "Alföldi művészek" összefoglaló nevében elsősorban azokra gondolunk, akik életük legjavát, hosszabb vagy rövidebb időt töltöttek az Alföldön. Művészetükben a magyar parasztság életét, környezetét és a magyar Alföld valóságát örökítik meg. Az alföldi festészet nem valamely különleges elméletet hirdető iskola; önmagában véve is sokrétű, vidékek és művészek felfogása szerint változó, egyesek munkásságán belül is ellentmondó - más Szolnokon, más Kecskeméten, más Hódmezővásárhelyen, Szegeden, Baján, vagy Debrecenben. Ez az elnevezés nem valamifajta leszűkítés, nem szembeállítás a nagybányaikkal, vagy a Nyolcakkal, akár a dunántúliakkal, a szentendrei művészekkel - csupán összefogni szeretné azt a művészetet, melyet jobbára a Magyar Alföld szeretete hívott életre. (A hatalmas összekapcsoló erő: az alföldi szemlélet.) Vissza