Magyar művelődéstörténet 2.

Előszó

Nép és állam, társadalom és művelődés ma mindenütt kölcsönösen szoros, szétválaszthatatlan egység részei s a nemzeti közösségek hatalmuk fokozását, erejük megnövekedését várják attól, ha valami módon a kapcsolatot még szorosabbra fűzhetik a négy tényező között. Ami ma oly nyilvánvaló, az a középkor végén korántsem volt természetes. Velence valóságos nagyhatalom, noha az államterület, az őt körülvevő vidék, amelyet a magáénak nevezhetett, hátvédnek is alig volt elég; az utolsó keleti hódító nép, a török, került minden kapcsolatot az alattvalóivá tett népekkel; a társadalom - a hűbériség és rendiség szellemének megfelelően - a tömegeket a maga keretein kívül állóknak tekintette, a művelődés pedig annyira exclusiv, hogy nyelve sem nemzeti, hanem az antik emlékekből táplálkozó latin. Mintha csak mindannak az ellenkezője érvényesült volna, amit ma modernnek szokás nevezni. Az állapotok, amelyek mint a mult hagyományai átöröklődtek a XV. századra, tagadhatatlanul oly kornak voltak a sajátjai, amely különbözött a miénktől s ennek megfelelően mások a feltételei is annak, hogy egy állam hatalma megsokszorozódva felülmúlja valamelyik szomszédjáét vagy hogy a művelődés kiérlelje legszebb, legértékesebb gyümölcseit. Mint a török és a megelőző nomád lovasnépek - köztük a honfoglaló magyarság - példája mutatja: minél áthidalhatatlanabb az ür, amely a harcos elemet elválasztja a dolgozók csoportjaitól, annál átütőbb az állam ereje, annál inkább képes csak hódításokra és uralomra gondolni. De a művelődés felvirágzásának sem feltétele, hogy a nemzeti társadalom rétegeiből szívja életerejét. Ugyan mi köze is van a francia népnek a nagy angol, olasz, német skolasztikusokhoz s mégis tagadhatatlanul az ő országának hírnevét növelte működésük. Amit tett, az mindössze annyi, hogy egyházi javadalmainak egy részét a pápaság utasítására átadta a kizárólag tudománnyal foglalkozóknak s így az anyagi gondoktól mentesítette őket. Oly kevés ma, de oly sok akkor, - és a Párizsba sereglő filozófusok és teológusok működése máris elveszíti otthoni színeit és francia jelleget ölt. Vissza