Magyar műemlékek

Előszó

Az intézményes műemlékvédelem feladata, hogy a történeti építészét értékes egyedi alkotásait és együtteseit tudományos szakszerűséggel helyreállítsa, hitelesen, esztétikai megjelenésükben élvezhetően, kultúrpolitikai célkitűzések érdekében bemutassa és megőrizze. Ez a tevékenység - számos társművészetet és tudományt koordináló - bonyolult és rangos építészeti alkotómunka. Éppen ezért hazánkban - a legtöbb országétól eltérően - a műemlékügyet irányító intézmény az építésügyi és városépítési tárca keretein bélül működik. Az Országos Műemléki Felügyelőség rangos helyet foglal el nemzetközi viszonylatban is a hasonló rendeltetésű intézmények sorában. Műemlékvédelmünk helyzeti előnye, hogy a legszorosabban kapcsolódik a magyar urbanisztika ugyancsak nemzetközi színvonalon álló szervezetéhez s ezáltal nemcsak az egyedi műemlékek, hanem a műemléki együttesek és környezetük védelmét is biztosítja. A szakigazgatás, tudományos kutatás, tervezés és realizálás egy helyen történő komplex és egybehangolt megvalósításának lehetősége csak kevés hasonló intézmény számára adatott meg. A két év múlva centenáriumát ünneplő intézményes magyar műemlékvédelem szervezete ebben a megújult, korszerű formában 1957 óta fejti ki tevékenységét a több mint 9000 műemléki objektum, 13 védett történelmi városközpont sorsának gondozójaként. Ez a kiállítás a szép iránt fogékony milliók számára féltő gonddal és szerető munkával a felszabadulást követő 25 év során helyreállított több száz műemlék közül a fotóművészet eszközeivel mutat be néhányat. Kívánatos itt hangsúlyozni, hogy a műemlék - legyen az egyedi épület, vagy együttes - akkor nyújt valódi, önmagát minden oldalról feltáró, a maga különleges, írásban-szóban-képben reprodukálhatatlan nyelvén érzéseket és ismereteket közlő sajátos élményt, ha közvetlen kapcsolatba lépünk vele, ha eredetiben szemléljük.
Mégis, úgy véljük, hogy a fényképművészet, melynek - más művészetekkel egybevetve - úgyszólván egyedülálló sajátossága a dokumentum jellegű konkrét hitelesség, nemcsak az említett élménnyel analóg hangulatok előidézésére alkalmas, de az avatott szemű-kezű művész szubjektív mondanivalójával mindezt még gazdagíthatja is.
Dobos Lajost olyan művészként ismerjük - s ismerheti meg a műveivel először találkozó - aki az építészeti, épületszobrászati részletben meglátja és megláttatja az egységes egészet s bár élő emberrel képein alig találkozunk, a legbonyolultabb építészeti alkotások ábrázolásakor is - a laikus előtt rejtve maradó művészi eszközökkel - érzékeltetni tudja az alkotást létrehozó embert. Ezen a ponton találkozik a műemléki és a művészi ábrázolás keltette élmény az emberi alkotómunka tiszta szépségének örömével. Vissza