Magyar Mosoly

Előszó

Bevezetőül elmondhatjuk, hogy valahányszor nagyszerű idézeteket van alkalmunk olvasni, melyekben világkiválóságok elismerik a magyarságot történelmi erőtényezőnek, országunkat pedig tökéletes földrajzi egységnek, sohase feledkezzünk meg ezenkívül népiségünk tudatosításáról sem.
Kalotaszegen jöttem rá erre.
Jó néhány évtizeddel ezelőtt még egészen fiatal fővel, gyalogosan jártam Kalota vidékének falvait. Kriesch Aladár festőművésszel volt találkozóm, akitől igen sokat lehetett tanulni. Meg akartam keresni a népi kultúra bizonyítékait a magyar történelemhez.
Egyik vasárnap reggel Körösfőn egy szépen faragott kapu előtt állottunk meg. Maga köszöntött ránk a gazda saját faragású kapuzábéja mellől. Fiatal házas korában mesterkedte ki a virágindás díszeket. Odalibbent eladósorba serdült lánya is. Templomozásra volt öltözködve. Csuda jelenség, mint egy délszaki madár. Tekintete szelíd, mozdulata csupa ütem. Arcáról, alakjáról, pompázó ruhájáról illusztrációt lehetett volna készíteni az Ezeregyéjszaka tündéri meséihez... Szíves szóval betessékeltek a belső szobába. Volt mit nézni. A mennyezetig tornyozott ágyon ősi írásos párnák; effajta hímzések az orgonabúgás futamainak módjára muzsikálnak. A fiókos asztalnak még gótikus a formája; ilyent kerestem rég. A szegellet-théka barokkos, a sarok támlás-lóca ampiros. Végig a polcokon sárga-kék díszű cserépbokályok fénylettek. Az ablakban égőfejű muskátli. Mindez a szépség, a frissen rakott tűz meleg illata mellett, annyira szerves egészbe csendült össze, hogy az ember szive szinte kicsordult a gyönyörűségtől. Vissza