Magyar Méh 1938-1939. január-december

Előszó

Lássunk tisztán!

A Magyar Méh-ben közölt nov. 13-i, nov. 21-i, és dec. 4-i választmányi ülésekről beszámoló szűkszavú jegyzőkönyvkivonatok nem nyujtanak teljesen világos képet arra, hogy az utóbbi időben milyen változás történt az OMME-ban és mi okozta tulajdonképpen dr. Mike Lajos lemondását. Miután csak mondott szóból ért a magyar ember és a sorok között pedig nem tud mindenki olvasni, ezért szükségesnek tartja az OMME választmánya, hogy a méhésztársadalmat tájékoztassa és felvilágosítsa a jelenlegi valóságos helyzetről. Kérjük tehát a Méhésztársadalmat, hogy ezen hivatalos felvilágosítás után ne adjon hitelt semmiféle más oldalról jövő híreszteléseknek, legyen bizalommal az OMME jelenlegi vezetőségével szemben, akik érzik a felelősségnek a'súlyát és biztos révbe fogják vezetni az OMME három év óta hánykolódó hajóját. Mi méhészek nagyon jól tudjuk, hogy ha azt akarjuk, hogy méhcsaládjaink jó erőben maradjanak fenn akkor a királynét bizonyos idő múlva ki kell cserélni, mert ellenkező esetben; a család legyengül. A méheknél tapasztalt igazságok érvényesek az emberi társadalomra is. Az állami életben is vannak kormányok, rendszerek, amelyek megbuknak, hogy átadják helyüket az utánuk következőknek, akiknek talán több szerencséjük van a közérdekű törekvéseket megoldani. Ilyen csendes anyaváltás, illetve rendszer változás ment végbe az OMME három utolsó választmányi ülésén. Két irányzat állt egymással szemben. Az egyik, amelyik dr. Mike Lajos személye iránti feltétlen bizalom alapján állt és összes intézkedéseit magáévá tette, a másik irányzat, amely élni kívánt, a bírálat jogával és a mindenkivel való békét óhajtotta.
Az utóbbi három évben az OMME valóságos csatatér volt. Ez a folytonos háborúság sok pénzbe került. A beígért tervek megvalósítására, a folytonos csatazajban nem jutott sem elegendő idő, sem elegendő pénz. A cukorból befolyó hatalmas összeg sem lett elég termékenyen befektetve és nem látta ennek hasznát az egész méhésztársadalom sem. Igaz, hogy a hadvezetőség megnyerte a csatát minden vonalon, a tagok száma megszaporodott, a közömbös méhészeket öntudatra ébresztette és álmukból felrázta őket, de elérkezett már az ideje annak, hogy a harci fegyverekből békeszerszámokat kovácsoljunk és megkezdjük az építőmunkát. Az Ígérgetésekben nem volt hiány. ígértek az egyesületeknek 50 filléres tagdíj visszatérítést, ingyenhirdetésa költésvészben elhullott; családok után a megtérítést, stb., mindezekre azonban az OMME költségvetésében egyetlen fillér sem volt felvéve. A Zoller-ügy, Nagy Géza-ügy, és sok-sok a bírósághoz került ügy mind-mind előkészítették és megérlelték a helyzetet, hogy az elégedetlenség kirobbanjon és végre békét és termékeny munkát követeljünk. Az OMME választmánya nagyrészének most békevágy tölti be a lelkét. Dr. Mike Lajos belátta azt, hogy a méhészeti közügyeket akkor szolgálja legjobban, ha elnöki állásáról lemond. Belátta, hogy mivel nem élvezi sem három alelnöktársának, sem pedig a választmány békepártjának a bizalmát, lemond és nem kíván foglalkozni méhészeti ügyekkel. A választmány ezt a lemondást tudomásul vette és elfogadta. Az OMME-ben tehát nem volt palotaforradalom, nem volt szándékos elnökbuktatás, hanem csak irányváltozás. Aki az OMME XII. 18. választmányi ülésen résztvett, az azt tapasztalhatta, hogy az elnök lemondás után ott teljes az egyetértés. Ott nem veszekednek, hanem a legnagyobb lelkesedéssel vállvetve dolgoznak. Vissza