Előszó
Részlet:
"A magyar lótenyésztés a közép-, az új-, és a legújabb korban egyaránt nívós, nemzetközileg elismert volt. Lovaink kitűntek szépségükkel, intelligenciájukkal, edzettségükkel és...
Tovább
Előszó
Részlet:
"A magyar lótenyésztés a közép-, az új-, és a legújabb korban egyaránt nívós, nemzetközileg elismert volt. Lovaink kitűntek szépségükkel, intelligenciájukkal, edzettségükkel és munkabírásukkal. A századok folyamán elsősorban hátas célokra, de gyors kocsiszolgálatra, mezőgazdasági munkára és teherhúzásra is- a változó korok fokozódó igényeinek megfelelően - kiemelkedően alkalmasak voltak.
A II. világháborúban elpusztult a lóállomány nagy része. A súlyos harcok a lovakat nagymértékben igénybe vették, felhasználták a hadműveletek kiszolgálására.
Jelentősen el is használták, széthurcolták őket. Egész ménesek estek áldozatul."
Vissza
Fülszöveg
A két évszám és a közöttük levő három és fél évtized több mint egy időszak meghatározója... 1945 a sorsforduló éve az 1000 éves ország dicsőséget és szenvedést egyaránt átélt népének történetében. Mindenben - tehát nem utolsósorban - a magyar föld adottságain és a magyar nép ősi hagyományain alapuló, tehetséggel űzött foglalkozásban, a mezőgazdaságban és az állattenyésztésben is.
A II. világháború előtti negyedszázad korántsem volt maradéktalanul termékeny korszak. A bizonytalan termelési politika nem találta meg az állattenyésztés jövőjének - legkevésbé a lótenyésztésnek - perspektivikus útját.
Sokan voltak, akik a századforduló körüli idők lótenyésztési ábrándjait kergették. Számításon kívül hagyták az egyre nagyobb tért hódító gépesítést. Későn ismerték fel, hogy a lótenyésztés jövőjét nem a mennyiség, hanem egyedül a minőség biztosítja.
Mire eljutottak a felismeréshez, hadiúttá vált az ország - és sok minden mással együtt lóállományunk túlnyomó többsége is elpusztult.
A...
Tovább
Fülszöveg
A két évszám és a közöttük levő három és fél évtized több mint egy időszak meghatározója... 1945 a sorsforduló éve az 1000 éves ország dicsőséget és szenvedést egyaránt átélt népének történetében. Mindenben - tehát nem utolsósorban - a magyar föld adottságain és a magyar nép ősi hagyományain alapuló, tehetséggel űzött foglalkozásban, a mezőgazdaságban és az állattenyésztésben is.
A II. világháború előtti negyedszázad korántsem volt maradéktalanul termékeny korszak. A bizonytalan termelési politika nem találta meg az állattenyésztés jövőjének - legkevésbé a lótenyésztésnek - perspektivikus útját.
Sokan voltak, akik a századforduló körüli idők lótenyésztési ábrándjait kergették. Számításon kívül hagyták az egyre nagyobb tért hódító gépesítést. Későn ismerték fel, hogy a lótenyésztés jövőjét nem a mennyiség, hanem egyedül a minőség biztosítja.
Mire eljutottak a felismeréshez, hadiúttá vált az ország - és sok minden mással együtt lóállományunk túlnyomó többsége is elpusztult.
A romokon kellett új életet teremteni! Nyugodt öntudattal, büszkén állapíthatjuk meg: az újjáépítésben a magyar lótenyésztés az elsők között talált magára!
Jó szándékú, hazájukat szerető régi és új szakemberek állnak sorompóba: menteni, ami még menthető. Az állattenyésztési kultúra fejlődésének minden vívmányát felhasználtuk három és fél évtizedes munkánk során. Szocialista termelési rendünk szabályait törvénynek tekintettük. A felszabadulásunk óta eltelt három és fél évtized még nem történelmi távlat! Korszak - útkereséssel, küzdelemmel, becsületes munkával...
Mikor a végzett munkát olvasóink elé tárjuk, nem sorolunk fel neveket, mert nehéz lenne az igazságos rangsorolás. Tömören megállapíthatjuk: mindenki megtette a magáét, igyekezett teljesíteni a reá hárult feladatot. Méltatás, érdemek osztályozása helyett beszéljen az eredmény - beszéljenek a valóságot tükröző képek.
Vissza