Magyar látvány

Fülszöveg

„Az esszé, mint számtalanszor leírták: szabad míítaj; kötetlen beszélgetésre való invitálás; meghatározhatatlan és meg-foghatadan; kerülgeti a tárgj'at, megközelítési módokat keres, a nézőpontok szeszélyes váltakoztatásával és hirtelen váltásokkal egvok tárgjTÓl a másikra; jellemző rá a gondolatmenet cikcakkja, az előadásmód töredezettsége; végtelenül sokfajta megismerésre való képességet rejt magában; a köznapokat filozófiai távlatból, a füozófiai eszméket köznapi szemmel nézi; és, inint tudjuk, a kísérletezés szelleme hatja át; véleményt közöl elsősorban; mérlegelő, kétkedő; próbálja áthágni az akadályokat, amelyek egymástól elválasztják a tudományos, a művészi és a köznapi szférát; és így tovább.
Sőt, az esszé semmi más, mint idegenkedés az egyértelmű igenléstől és az egyértelmű tagadástól, vonzódás a kötetlen elmélkedéshez, a meghatározatlan meghatározási kényszeréhez vag)' a megfogható megfoghatatlanná tételéhez, és reménykedés, reménykedés a téma gyors megragadásában,... Tovább

Fülszöveg

„Az esszé, mint számtalanszor leírták: szabad míítaj; kötetlen beszélgetésre való invitálás; meghatározhatatlan és meg-foghatadan; kerülgeti a tárgj'at, megközelítési módokat keres, a nézőpontok szeszélyes váltakoztatásával és hirtelen váltásokkal egvok tárgjTÓl a másikra; jellemző rá a gondolatmenet cikcakkja, az előadásmód töredezettsége; végtelenül sokfajta megismerésre való képességet rejt magában; a köznapokat filozófiai távlatból, a füozófiai eszméket köznapi szemmel nézi; és, inint tudjuk, a kísérletezés szelleme hatja át; véleményt közöl elsősorban; mérlegelő, kétkedő; próbálja áthágni az akadályokat, amelyek egymástól elválasztják a tudományos, a művészi és a köznapi szférát; és így tovább.
Sőt, az esszé semmi más, mint idegenkedés az egyértelmű igenléstől és az egyértelmű tagadástól, vonzódás a kötetlen elmélkedéshez, a meghatározatlan meghatározási kényszeréhez vag)' a megfogható megfoghatatlanná tételéhez, és reménykedés, reménykedés a téma gyors megragadásában, ugyanakkor lassú kerülgetésében is, nemkülönben törekvés némely töltelékszó túlzott használatának hol elrejtésére, hol meg kifejezett használatára. Szeretném megidézni a próbálgatás szellemét, szeretnék egymásra vetíteni tudottat és kevésbé tudottat, kétségbe vonni eszményeket, köznapokat szemlélni távlatosan, táviatokat szemlélni köznapian, bújócskázni paradoxonokkal, váltogatni a reflexivitás nézőpontjait stb., s nem utolsósorban egy olyan valóságot körültapogatni, amelyből a képzelet, elsősorban is a sajátom, fakad.
Kötetem hat részből áll, így szerkesztettem meg. De milyen alapon? Elsősorban műfaji alapon, de a műfajokat nem tudnám meghatározni. Másodsorban téma szerint, azzal a kiegészítéssel, hogy az egyes szerkezeti egységek témái egybejátszanak. Harmadsorban az írások modorát, hangját, sőt hangulatát mérlegelve különítettem el őket eg>'mástól."
. 1
i , '.:>¦! i ' : ¦ i ' '
I ! I : i
I
' 1 ' ; I ' ; I
' ¦ ¦ 1 ' I
1 ; ;
1.1 '
¦ • 1 ' i ¦'
A szerző igen különböző témákba ássa bele inagát.
Családtagjainak sorsáról írva, szinte hihetetlen, különös és megrendítő tényekről számol be. A nálmik szokásos és honos kibabrálás roppant radikális reakciót vált ki belőle, ugyancsak radikális szerzőket idézve, mint Nietzsche, az író Bernhard és Joyce. Bélsárnak nevezi a hatalmat g)'akorlókat, Canetti nyomán. Végigtekint a különböző történelmi korszakok szexuális szokásain, hogy végül a Foucault által használt biohatalom fogalmánál kössön ki. Ábrándozik olyan politikai változásokról, amelyekről csak ábrándozhat, és legfeljebb csupán prédikálhat róluk. Zajszennynek nevezi a nagyvárosi elvi-selhetetien zajártalmat, elmeséli, hogyan küzdött ellene abban a házban, amelyben lakott, nem mindennapi bonyodalmakat előidézve. Azt is bebizonyítja, hogy jelen pillanatban már a tömegkultúra, vagyis a szórakoztatóipar a feje tetejére állította a kulturális piramist, tehát a pop-kultúra hívei azt gondolják, hogy ők vannak a csúcson. A 2001. szeptember 11-én megtörtént megrázó terrorista merénylet kapcsán elgondolkozik a mértéken és a világot minden másnál jobban veszélyeztető mértéktelenségen. A címadó esszében megelevenedik 150 év magyar történelme, és hat élpolitikusának csúnyán végződő sorsa. És felteszi a kérdést, mi lesz a most uralkodó hetedikkel. Különben, miután bírál, kétségbe vonja a hagyományos értelmiségi kritika érvényét.
Vissza