Magyar Kultúra 1934. január 5.

Előszó

Pastor Pápatörténete megrázó drámaisággal részletezi azokat az egyháztörténeti viharokat, amelyeket az ébredező szabadgondolat a
XVII. század folyamán az Egyház intézményei és szerzetesrendjei ellen indított, hogy ezeknek meggyengítése révén szabad utat nyerjen a pápaság megdöntésére és Európa lelki arculatának a hitellenesség és hitközöny szellemében való átalakítására.
Előző összefoglalásunkban azokat a támadásokat ismertettük Pastornyomán, amelyek Portugáliában Pombal minisztersége idején irányultak a Jézustársaság, majd a többi szerzetesrendek, a püspökök és a nuncius ellen s a rendnek mondvacsinált ürügyeken az országból és gyarmati missióiból való deportálását eredményezték. Nem mellőzhetjük azonban a janzenisták és a íebroniánus államhatalmi elmélet hívei által folytatott s a szabadgondolkodók által ügyesen felhasznált harc további fejleményeinek összefoglalását sem, mint amelyeknek ismerete nélkül a legújabbkori Európa világnézeti alakulását történetileg megérteni alig lehetséges.
Portugália után a katolikus Spanyolország udvara irányította a jezsuiták, helyesebben a pápaság ellen a harcot. Ebben az országban, amely a fejedelmi abszolutizmusnak régtől fogva klasszikus hazája volt, a pápa- és jezsuitaellenes akció lelke III. Károlynak tanácsadója s rossz szelleme, a szélső-janzenista nápolyi Tanucci volt, III. Károly személyes barátja. Ö képviselte legélesebben azt az elvet, hogy a pápa csak hittani kérdésekben döntő tényező, egyházkormányzat joghatósága pedig merő, államfelforgató fikció. Szerinte a jezsuitákat azért kell elpusztítani, mert a pápa egyházkormányzati joghatóságát védik és érvényesítik.

Vissza