Magyar Kultúra 1929. február 5.

Előszó

Részlet:

A vallásalap s a katolikus egyházi államsegély.
Ugy hírlik - s ez egyházi körökben nem csekély nyugtalanság oka - hogy az 1929/30. évi költségvetés tervezetében a katolikus egyházi szükségletek számára nincs nagyobb államsegély előirányozva, mint amekkora az előző évi költségvetésben volt; holott az alapítványi vagyon teljes s a javadalmi vagyon tetemes részének elvesztése után az Egyház joggal számított rá, hogy intézeteinek s templomainak elkerülhetetlen építésére a keresztény kormányzat rendelkezésére bocsátja azokat az eszközöket, amelyekre feltétlenül szüksége van, amelyekre a felekezeteknek juttatott államsegély arányában törvényes igényt is formálhat s amelyek az állam teherviselő képességét egyáltalán nem múlják felül.
Az is hírlik, hogy a túlzott takarékosságnak egyik - sőt némelyek szerint döntő - oka azokban a támadásokban volna keresendő, amelyekkel a kultuszkormányt a közelmúltban a nagy nyilvánosság előtt illették, azt a látszatot hagyva nyitva, mintha az attak mögött számottevő katolikus tényezők sorakoznának. S bár az illetékes tényezőknek könnyű volt konkrét adatok nyilvánosságra hozatalával igazolni, hogy nagy visszaéléseket sejtető cikkek és vádaskodások mögött tulajdonkép nagyarányú egyháztámogató akció rejtőzik, amit a katolikus érdekekre egyedül figyelő komoly tényezők csak örömmel vehettek tudomásul, a félreértés magvát, úgy látszik, sikerült elvetni s az egyházi segély remélt fölemelését meghiúsítani. Ez a pénzügyi kormánynak talán megnyugvást szerez, de azon hazai katolikus egyházaknak és intézményeknek, melyek vagyoni összeomlásukban joggal várták a keresztény magyar állam támogatását, felette keserves. Vissza