Magyar Kultúra 1913. január 20.

Előszó

Részlet:
"A Balkán-félsziget térképe földrajzi mozaiktábla, területe a népek kálváriája, a diplomaták boszorkánykonyhája, a keleti kérdés bevehetetlen bástyája és már nevében is nagy probléma.
A Pyrenei-félsziget, midőn a geológiai vízözön hullámaitól sodorva Európához ragadt és az ütközési erők eredményeként kialakult a Pyrenei-hegység, ennek szárnyai alá került, s oltalma alatt egységes állami életnek színtere lett; s bármennyire is hangoztatta XIV. Lajos „a Pyrenék nem léteznek" szavát, a Pyrenei-hegység nem szűnt meg, hanem továbbra is megszabta a róla elnevezett félsziget politikai szerepét és igazolta a Pyrenei-félsziget elnevezést.
Ugyanez áll az Appenninről, amelynek gerince végigvonul Itália-félszigetén és azt jobbra-balra osztva döntőleg hatott a róla elnevezett félsziget keleti és nyugati oldalának szerepére. A nyugati rész világbirodalmi Központ, a keleti soká csak pártosnépek tanyája és most is patriarchális állapotok színhelye.
Egészen máskép áll a dolog a Balkánnal, mely az úgynevezett Balkán-félszigetnek csak keleti részét hasítja és vízszintes irányban vonulva a Moravától a Fekete-tengerig, nem képezett népválasztó vonalat sem régen, sem most és a nyugatról hozzá csatlakozó hegyláncolatok függőleges iránya (a drini havasok, Tindus stb.) természetszerűleg két részre osztják a félszigetet, úgy hogy a Balkán jóformán szintézise a Pyrenei- és Appenninifélszigetnek; aminek természetszerű következménye, hogy nincs természetes központja, az érintkezés kelet és nyugat közt meg van akadályozva vagy nagyon megnehezítve és politikai és kulturális központja mindig a perifériákon volt (Athén és Konstantinápoly) ; valóságos pizai-torony jellegű politikai súlyponttal. .."

Vissza