Magyar Kultúra 1913. április 5.

Előszó

Részlet:
"A népek élete: pártok versengése. A világtörténelem csak ott érdemli meg e nevet, ahol pártok: vallási, államjogi, szociális, nemzetiségi pártok történetével számol be. Már a Genezis
(VI.
1.) megállapítja a legrégibb pártoszlást „Isten fiai" és az „emberek fiai" között. A zsidó, a görög, a római történelem nagy kulturális jelentősége ezen államok és népek élénk pártküzdelmeiből ered; viszont az egyiptomi, általában a keleti népek történetei a kultúra tekintetéből épp azért kevésbbé jelentősek, mert vagy egyáltalában nem, vagy csak alig mutatnak fel következetesen keresztülható pártképződéseket. A világtörténelmi géniusz ezeknél a népeknél úgyszólván meg sem kezdhette azt az erőteljes munkát, melyet az első helyen említett kultúrnépeknél folytatott. Nem is szólva a történelemmel csakugyan nem bíró, úgynevezett vad népekről. Igaz, ezek a megkülönböztetések nem mindig abszolút, hanem csak
relativ
értékűek, mert hiszen a történelemnélküli népeknek is van némi történetük, épp azért, mert voltak némi pártküzdelmeik is; de ezek is, az is inkább csak rudimenter fejlődmények voltak.
A zsidó államban a próféták theokratikus pártja a világiasabb politikai pártokkal állt szemben egészen addig, míg a prófétai üdvösségtan programmja egész teljességében testté nem vált az Isten Fiában s Mária a Magnificatban mint egy diadalmi himnuszban nem hirdette ki az első nagy szociális gondolat: az Isten akarta szeretet-rend győzedelmét.
Görögországban már a homéroszi időktől kezdve megvan a küzdelem az arisztokrata és demokrata programm között. Homér határozottan antidemokratikus irányú s érdekes, hogy Szókratész, Plátó és Arisztotelész filozófiája is hasonló utakon jár. Szókratész az arisztokrata-pártot képviselte, bár fellépése és egész iránya a népszerűség jegyében állt; kivégeztetésében az uralomra jutott demokrácia voltakép az arisztokratát sújtotta. Plátó még Szokratesznél is inkább arisztokrata, Arisztotelész egyenesen monarchista volt..."

Vissza