Magyar Kultúra 1913. április 20.

Előszó

Részlet:
"Az általános népszámlálások nyújtotta adatok iránt a magyar népnek még műveltebb rétegei sem viseltetnek nagyobb érdeklődéssel. Az a sok kérdés, amelyekre a népszámlálások alkalmából büntetés súlya alatt kell megfelelni és amelyek a különféle adóbevallások zaklatásaira emlékeztetnek, nem igen alkalmas ezen intézmény népszerűsítésére. Ehhez járul, hogy a népszámlálásnak hazánkba való bevezetése, amely először II. lózsef, majd az 1850-es évek abszolutizmusa által történt, szomorú emlékeket újít fel.
Találkoznak azonban a hazai népszámlálások eredményei közül olyanok is, amelyekre nézve bizonyos fokú érdeklődés fennforgása mégsem tagadható el. Ilyen mindenek előtt az állam népességének összes száma, amelynek a népek versenyében döntő szava van. E tekintetben a magyar nép nagyobb tömegének a jelen század első évtizedében a hazai rögtől való elszakadása alapos aggodalmat támasztott aziránt, hogy vájjon a kivándorlás ejtette sebek nem fogják-e alapjában kedvezőtlenül befolyásolni azt a helyet, amely a magyar államot népességének számánál fogva a népek társaságában megilleti. De talán még nagyobb várakozással néztek - nemzetünk poliglott voltára való tekintettel — azon arány kifejlődése elé, amely az abszolút többség felé közeledő hazai magyarság és az együttvéve viszonylagosan csökkenő idegennyelvű nemzetiségek között fennáll. Végül korunknak a vallási renaissance vonásait feltüntető jellegével összhangban a figyelem azon kérdés felé is fordult, hogy vájjon mennyiben tudta megtartani, illetőleg megerősíteni a latin szertartású katholikus egyház a magyar államban a népesség abszolút többségét valamelyest meghaladó számbeli túlsúlyát és hogy vele szemben a görög szertartású katholikusok és a többi felekezetek mennyiben foglaltak vagy veszítettek tért..."
Vissza