Magyar krestomatia

Előszó

A chrestomathia nélkülözhetetlen oktatási célú szemelvénygyűjtemény, irodalmi olvasókönyv. Műfaját azonban a jog világa is gazdagíthatja, noha a normaszövegekre általában nem jellemző az irodalmi kifinomultság. Jelen esetten olyan forráskiadványt olvashatunk, amely az évszázadok törvényeinek, az állam meghatározó dokumentumainak igényes válogatásába ad betekintést. A kötet közreadását méltó alkalom, a magyar állam millenniuma iniciálta. A szerző hozzáértő gondos szelekcióval biztosította, hogy az Occidens részét képező szuverén igen gazdag, s szinte felbecsülhetetlen joganyagából egy-egy részlet bemutatásra kerüljön. A jó szándék végül is a kifejező matériával párosult, amiért is csak elismerés övezheti a munkát. Az olvasó joggal kereshet további fontos dokumentumokat, ám belátható, hogy egyetlen kötet terjedelme korlátozott, különösen úgy, hogy a több mint félszáz jogi emlék között a hatályos pozitív jog is képviselt. A magyar alkotmány és jog évezrednyi fejlődésének expozíciója főként a közjogi kérdésekre összpontosított, ugyanakkor figyelemmel volt az egyes jogterületekre is. így az eljárási jogok, a magán- és a büntetőjog - a feudális kort tekintve - főként a Váradi Regestrum, a Tripartitum útján, míg a polgári periódus a vonatkozó külön törvények szemelvényszerű interpretálásával ismerhető meg. A jogforrási hierarchiából a törvény dominanciája szembetűnő, de a privilégium, a jogkönyvek példázatai, továbbá a bírói gyakorlat is fellelhetők a kötetben. A közjogi történeti ív nagyléptékű. Álmos, Árpád, Géza és Szent István korát hét dokumentum reprezentálja. Az államalapító szent király törvénykönyve és a feudáliskori uralkodóval szemben támasztott követelmények foglalata: az Intelmek, különösen kiemelked ő forrásainak. Igen becses emlékünk a pannonhalmi apátság oklevele, amely a bencés rend montecassinoi kiváltságait örökítette a Géza fejedelem által alapított pannonhalmi apátságra. Külön kiemelkedő a források közül a feudális rendiség alapokmánya, a dualisztikus hatalomgyakorlás chart-ja - a nemesi szabadságjogok katalógusa: a törvénykezési kiváltság, a személyes szabadság, az adómentesség formulázása, s mindezek garanciájaként az ius resistendi kimondása - a magyar Magna Charta, az 1222. évi Aranybula. Az alapokmány megújításának dokumentumát pedig Nagy Lajos 1351. évi decretuma reprezentálja, amely az una et eadamque libertás tételével, Werbőczy Tripartitumának primae nonus-án át vezet a Pragmatica Sanctiohoz. Az egy és ugyanazon nemesi szabadság deklarálása alapozza meg a középkori hatalomátruházás gyakorlatát is, amelynek lényege, hogy a hatalom forrása a nemesség, mely a koronázási aktuson keresztül átruházza a hatalmát, s az uralkodó pedig cserébe visszanemesít, azaz koronázási esküvel, hitlevél kibocsátásával garantálja a nemesi jogok érvényesülését. A dualisztikus hatalomgyakorlás fóruma pedig az a rendi országgyűlés, ahol az uralkodó és a rendek kompromisszumának eredményeként megszülethet a törvény. Vissza