Magyar környezetjog

Előszó

A jelenben és a belátható jövőben az emberiség egyik legsúlyosabb megoldásra váró problémája az "élet minőségének", a környezet folyamatos romlásának problémája. Századunk közepe táján először a természettudományok képviselői figyeltek fel a jelenségre, és kíséreltek meg ellene védekezni. Csak részeredményeket érhettek el, mert a jelentkezett újszerű ártalmak és veszélyek egyben súlyos társadalmi gondként kapcsolódtak a különböző berendezkedésű államokban a termelés és a fogyasztás kialakított módjához, a fokozódó urbanizációhoz, a demográfiai robbanáshoz, a súlyosbodó élelmezési, energiaellátási és hulladékkezelési feladatokhoz, s ezen újszerű válságtüneteket okozó környezeti veszélyek kezelésébe és leküzdésébe óhatatlanul be kellett kapcsolni a társadalomtudományok eszközrendszereit is.
A feladat készületlenül érte a társadalomtudományokat, s ezért aligha érheti őket szemrehányás, hiszen forgalom- és eszközrendszerüket az észlelt valóságból, a múltból merítették és merítik, s a környezeti jelenségekhez hasonlókkal korábban nem találkozhattak. Ezen túlmenően az újszerű környezeti jelenségek lényegének, természetének felismerése, tartalmának meghatározása, befolyásolásukra alkalmas eszközrendszer kidolgozása, természettudományos tájékozottságot, rendszerszemléletű megközelítést, interdiszciplináris és komplex módszer alkalmazását kívánja meg, amiket a hagyományos társadalomtudományos képzés részükre nem biztosított. Ezen a területen napjainkban sem tapasztalható lényeges változás. Feltehetően azért, mert a tantervek készítői maguk sem részesültek ökológiai képzésben. Vissza