Magyar Könyvszemle 1976. január-december

Előszó

Száz esztendő a könyv, az olvasás, a műveltség szolgálatában: ez volt a lapunk szerény címe mögött meghúzódó kulturális és tudományos hivatás lényege. Ezt a hivatást hol jobban, hol gyengébben, de mindig tudományos igényességgel, a hű és megbízható közlések hosszú során át igyekezett betölteni. E hivatás betöltésének tartalmi és módszertani elemei változtak a 100 év során aszerint, hogy miképpen változtak azok az igények, melyeket társadalmunk fejlődése támasztott a könyv és műveltség történetének kutatóival - lapunk szerzőivel - szemben. Egy valami azonban mindvégig megnyilvánult közvéleményeinkben: az a komoly meggyőződés, hogy az írás, a könyv az emberi műveltség nélkülözhetetlen hordozója s ezért méltó módon, tudományos kutatásra méltón képviseli azt a történelmi folytonosságot, mely jelen műveltségünket az egyetemes és hazai művelődéssel szervesen és termékeny módon összeköti.
Aligha vonható kétségbe, hogy lapunk társadalmi, kulturális szerepe az újabb 100 esztendőn át növekedni fog: nem az elméleti divatok mondatják ezt (hiszen ezek jönnek és mennek), hanem a társadalom fejlődésének máris világosan megfigyelhető tendenciái. Különösen vonatkozik ez a szocialista országok "futurum"-ára, ahol nem csupán a tudományos-technikai forradalom által megkívánt új dokumentációs szükségletek dörömbölnek könyvtáraink kapuján, de még inkább a társadalmi forradalomnak azok a kulturális igényei, melyek olyan örvendetes módon jelentkeznek a könyvkiadói, olvasói vagy múzeumi statisztikák ugrásszerű növekedésében. Az olvasás elválaszthatatlan a műveltségtől, a műveltség elválaszthatatlan a történetiségtől: lapunk jövőjét így bízvást láthatjuk optimista módon. Feladataink nagyok és megtisztelőek: művelődés- és tudománytörténeti feladataink egyre inkább kilépnek egy szűk olvasótábor köréből és a szocialista kultúra társadalmi feladatainak sorában kapnak helyet. Vissza