Magyar Könyvszemle 1968. január-március

Előszó

Az állami cenzúra-ügy, fejlődése során, különös változásoknak volt alávetve: mielőtt a rendőri igazgatás keretei közé került volna, a tanulmányi ügyek ágazatába tartozott, ezt megelőzően pedig, megszervezésétől kezdve hosszú időn át, a vallási ügyekkel, a negotium religionis-szal volt a legszorosabb összefüggésben. Az államapparátusban végbemenő ilyen tektonikus mozgásokat mélyebben fekvő okok váltják ki; a cenzúra-ügy helyzetének az idők folyamán végbement jelentős eltolódásai végső soron abból eredtek, hogy az irodalom funkciója a társadalom életében, s az állam funkciója az irodalmi életen belül többszörösen megváltozott.
A Habsburg uralkodók osztrák örökös tartományaikban már a 16. században kiépítettek, majd a 17. század első felében továbbfejlesztettek egy olyan közhatósági szervezetet, amely egyéb feladatai mellett a könyvtermelés és könyvforgalom egységes, állami szempontok szerinti ellenőrzését is ellátta. E téren az irányítás a helytartók kezében volt, s ők azt a helytartóságok és az egyetemek útján gyakorolták. Ezzel szemben Magyarországon a helytartó, ill. a nádor, csak esetenként foglalkozott sajtóügyekkel, s azokat szükség szerint bírói útra terelte, vagy a törvényhatóságokat szólította fel intézkedésre.
Előzetes állami könyvcenzúra gyakorlására azonban a nádornak nem állt megfelelő apparátus rendelkezésére. Magyarországon hiányzott a lajtán túli ,,Regierung"-okhoz hasonló kormányszerv, a kamarai szervezet pedig ilyen feladatok megoldására nem volt képes. Nálunk jogszerint a városi hatóságok cenzúráztak (hogy előzetesen, vagy csak utólag, hogy saját közegeik útján, vagy egyházi személyek segítségül vételével, az már az ő dolguk volt), a területükön megjelent sajtótermékekért ők viselték a felelősséget. A városi hatóságok viszont vallási tekintetben megoszlottak, és egy részük protestáns, más részük katolikus szellemben cenzúrázott. Ugyanakkor a gyakorlatban a vallási tárgyú irodalom cenzúrája nagyrészt egyházi szervek kezében volt. A hazai cenzúra történetét eddigi irodalmunkban már többen felvázolták, önálló stúdiumként azonban a cenzúratörténet még alig jelentkezett. Vissza