Előszó
A 2009. évi bemutató tematikus pályázati része a magyar rege- és mondavilághoz kapcsolódó szép feladatot tűzte a magyar kézművesek népes tábora elé. Az énekmondók, regősök a honfoglalás előtti múltat és az utána következő idők hősi eseményeit dolgozták fel (Turul-monda., Csodaszarvas-monda, Fehérló-mondája stb.). Ezeket, mint a magyar népművészet csodálatos elemeit évszázadokon át mindig gazdagodva adták elő az énekmondók.
Nem csoda hát, hogy a csodaszarvas motívumok a fafaragásokon, sőt a kerámiákon is, a hősi harcok emlékei a csuhéfigurákon, az ivókürtön, a mindennapi élet jelenetei a honfoglalás-kori viseletbe öltöztetett babákon jelennek meg.
A magyar nép hosszú vándorlása alatt gazdag díszítőelemekkel és mesterfogásokkal ismerkedett meg. A kengyelek, zabiák, nyilak, lándzsák, fokosok, kapák, ásók készítői „kovácskirályok" voltak. A mintakincset leginkább az ötvösök őrizték meg. Pompás díszítő motívumaikat nem csak az övek, ékszerek, ruhaveretek, hanem a zablapálcák, nyeregkápák díszítményei teszik ma is érdekessé, divatossá. Hazánk népének csodálatos szépérzékét örökölték kézműves iparművészeink, népművészeink, akik honfoglaló elődeinkhez hasonlóan széppé, értékessé tudják varázsolni használati tárgyaikat is. Ezen a kiállításon a gyerekek is szép ősi motívumokat őrző bőrtarsolyokat, rátétes öveket készítettek. Régészszemnek is kedvesek a bronzkori és vaskori díszes edények, a nemezből készült párnák, a honfoglalás-kori jurták kibélelését szolgáló gyapjúszőnyegek. A szervezők áldozatos és szeretetteljes munkájának köszönhető az állandó résztvevők mellett új színek, formák, új tehetségek megjelenése.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal