Magyar kézművesség - 2005

Előszó

Lassan megszokjuk, hogy minden év nyarán 4 héten át láthatjuk a magyar kézművesség elmúlt évi produktumainak válogatott remekeit. Pusztán az a tény, hogy 7. éve folyamatosan sikerül ezt a rendezvényt létrehozni, megnyugvással és örömmel kell eltöltsön bennünket. S mindezt a legmegfelelőbb helyszínen: az Iparművészeti Múzeumban. A folyamatosság fontos jelzés abban az értelemben, hogy a magyar kézművesség él és virágzik. Van jelene, van jövője, létező, élő folytonossága. Ez a folytonosság a magyar kézművesség erejét is bizonyítja. Azt az alkotó-teremtő erőt, mely mindenekelőtt mesterség, ősi tudás és kreativitás; mely nem öncélú - bár ha az lenne, az sem lenne baj hanem széleskörű, valós igényeket szolgál. Ha nem így lenne, elsatnyulna, elhalna.
Ennek a gondolatnak a felmerülése is jelez valami különös, de egyszersmind lényeges tényt: a tömegigények kiszolgálását, rabul-ejtését célzó, széles skálán mozgó, nagyipari módon előállított termékek nem tudják elfojtani a kézműves technikákkal, kézműves mesterséggel előállított termékek iránti igényt - legyenek azok gyakorlati eszközök, használati tárgyak, öltözékek, dísztárgyak, dekorációk stb.; sőt úgy tűnik, minél nagyobb a tömeggyártással előállított, ennélfogva tökéletesen egyforma termékek mennyisége, annál nagyobb az egyediség, a kisszériás kézműves remekművek iránti igény. Továbbmegyek: vannak technikák és technológiák, melyek gépesítése; termékek, melyek tucat-áruvá degradálása gyakorlatilag lehetetlen. Egyre határozottabban elválik, elkülönül egymástól a tömeggyártás és a kézműves egyedi és kisszériás gyártás, illetve gyártmány. 10-15 évvel ezelőtt ez a kérdés nem volt egyértelmű. Pesszimizmus vette körül a kézművesség jövőjét. Azt hittük, a nagyipar minden igényt ki fog elégíteni, a kéz- műre nem lesz többé szükség. Nos, nem így történt. Azt hittük akkor, a könyv is el fog halni, a klasszikus film, a mozik is kimennek a divatból, mert kiszorítja őket a TV-, a rádiócsatornák áradata. Volt szünet - ez kétségtelen majd minden jóslás ellenkezője történt meg. r így van ez a kézművességgel kapcsolatban is. Ma már látható a felfelé vezető út, ám ennek ára van, súlyos ára és feltétele: ez pedig a minőség. Mesterségben és művészetben egyaránt. Kevesebbet és magasabb minőségben, s ne többet, alacsonyabb minőségben. A jelen kézművességében ezen elv voltaképpen létkérdés. A magas minőségű kézművesség a legmagasabb igényeket is ki tudja elégíteni, a legmagasabb árakon. Ez persze véglet, de jelzés is egyben, mert a józan középút azt diktálja: kézműves remek - elérhető áron. Ez a követhető út, melyet bátran ajánlok a sokrétű kézművesség minden alkotójának és forgalmazójának. Vissza