Magyar képek albuma

Előszó

A postagalamb.

Elmult ártatlan régi idők, melyekben annyi vért ontott ki a vas; melyeket mi sötét századoknak szoktunk nevezni, és a melyek közelebbről erkölcsi szempontból vizsgálva, jelenünkhöz mérve, a politikus és történetbölcsész előtt mégis oly ártatlan szinben tünnek föl. Mint Lévai szépen irja:
Mikor még a lányok
Másként jártak keltek,
Czifra gyöngyös pártát
Rokolyát viseltek.
És a midőn, a miként magam is a magam módja szerint írtam: "Holtig hűn szerettek gyönge szivü lányok!" - a mikor még a szerelem a galambot tette szolgájává, követjévé, mely az áthághatlan vár bástya-ablakából elrepült a messze-messze tájra, a tiltott kedveshöz, kinek gőgös apák megtilták a leányos ház küszöbét átlépni, mert közéjök vagy nemzeti vagy elvi pártviszály, vagy rang- és vagyonkülönbség vontak lerombolhatlan chinai falat, hanem azért a felegvár kisasszonya nem mondott le róla, sőt a távolság és a reménytelenség csak erősebbé tették a tiszta lángot, mely őt szive eszményéhez kötötte, s hosszu szenvedések, a szerelem találékonyságával kigondolt s végrehajtott cselek gyakran odavitték a dolgot, hogy a helytelen okból támadt versenygések, családi gyülölségek, átkos pártviszályok kiegyenlítetettek, s békés, boldogító viszony jött létre családok s néha egész törzsek között, melyek azelőtt kárhozatos harczokban pusztitották egymást... Vissza