Magyar katonaírók és katonaköltők kisenciklopédiája

Előszó

A magyar katonaírók és katonaköltők enciklopédiaszerű összeállításának gondolata egy, az Írószövetségben 1998-ban lezajlott beszélgetés nyomán merült fel bennem. Az indíttatást Nemeskürty Istvánnak a katonaírókról tartott előadása adta, amely során elhangzott: a katonai pályán működőknek és a felnövekvő ifjú nemzedéknek jobban kellene ismerniük az egykoron hosszabb - rövidebb ideig egyenruhákat viselő alkotókat, írókat, költőket és azok főbb műveit. Ekkor határoztam el, hogy elkészítem a magyar katonaírók és katonaköltők enciklopédiáját.
Valószínűleg az olvasók is tudják, hogy az enciklopédia eredetileg görög szó, amely a "teljes körű műveltség" kifejezője, azonban ma már egy rendszerezett ismeretanyag egészét vagy egy szakterület tematikus feldolgozását jelenti. Az első enciklopédiát a görög Szpeoszipposz (Kr. e. 405 körül) készítette, míg az első hazai mű Apáczai Csere János Magyar Enciklopédiája (1655) volt.
A magyar katonaírók és -költők jelen kisenciklopédiája tehát ma tematikus feldolgozás, ahol a társadalmi és irodalmi élet speciális megnyilvánulásával találkozhatunk. Az egykori, egyenruhát viselő költők, írók egyéni élményeik, megfigyeléseik alapján tárták fel a különböző korok hadseregeinek, katonáinak mindennapi életét. Többségében valójában ők maguk jelennek meg a csatamezőn, várfokokon, laktanyákban, gyakorlótereken, hogy azután versekben, novellákban, regényekben tegyék közkinccsé gondolataikat, érzéseiket, vágyaikat, emlékeiket. A történelmi, irodalmi példák egész sora azt mutatta, hogy igen sok vers, elbeszélés valójában egy pillanatfelvétel volt az adott kor katonaéletéből. A haza és a nemzeti haladás fegyveres védelme, a katonai hagyományok őrzése, a történelmi, erkölcsi példaképek bemutatása, a honvédelem gondolatának érzelmi és akarati megjelenítése, a társadalom és a hadsereg, a civil és a katonai életforma személyiségfejlődésben tükröződő kapcsolata számos alkotók témája volt.
Magyarország 2004 novemberében végleg szakított egy 136 éves tradícióval: békeidőben megszüntette a sorozás intézményét, és áttért a hivatásos és szerződéses katonákból álló haderőre; az utolsó sorkatona is elhagyta a laktanyákat, a Magyar Honvédség sikeresen áttért az önkéntes rendszerre, megkezdődött, és jó ütemben halad a haderő professzionális jellegének kialakítása.
Az önkéntes hadsereg megteremtése és működtetése sokkal több egy korszerűsítési tervnél, maga után vonja az elvek, a vezérlő értékek, a vezetési, a kiképzési módszerek, az alkalmazás új alapokra helyezését. Hazánknak ma is szüksége van, és a jövőben is szüksége lesz az ország fegyveres védelmét vállaló, szakmailag, fizikailag, lelkileg felkészült emberekre, megfelelő tudással, szakértelemmel felvértezett tisztekre, tiszthelyettesekre, szerződéses katonákra, jól képzett polgáriakra, akiknek feladata magasztos, mert a hazaszeretet, az áldozatvállalás, a bajtársiasság és a szolidaritás értékeit hordozzák. Az új kihívásoknak kizárólag jól felkészült, megfelelő szakmai és általános műveltséggel rendelkező katonák képesek megfelelni.
A magyar hadsereg napjainkban - a közelmúltbeli nagy léptékű átalakítások után - a stabilitás és változás időszakát éli. Szemléletváltásra, sőt meggyőződéssel kijelenthető, a katonai, szolgálati kultúra váltására van szükség. A jelen időszak lehetővé teszi, hogy a mindennapi feladatok ellátása mellett több figyelem irányuljon a katonamesterség meghatározó elemeire: a belső kapcsolatokra, a katonai közösségek összetartó erejének erősítésére, a fegyelmi, etikai normák betartására, az emberi értékek megbecsülésére és nem utolsó sorban a katonamúlt, a katonai kultúra - benne a katonatárgyú költészet és irodalom - értékeinek feltárására, megismerésére.
A kötetben 107, egykor egyenruhát hordó alkotó bibliográfiai feldolgozása található. Jól tudom, néhány író- és költőtársam kimaradt. Ezek közül némelyik személy nem maradt fenn alkotásaival az irodalom "rostáján", más esetekben kevés adat állt csupán rendelkezésünkre, esetleg munkájuk nem irodalmi, hanem sokkal inkább hadtörténeti, hadtudományi szempontból volt jelentős. Sajnos - elsősorban a ma élők körében - olyan is előfordult, hogy az adott személy mereven elzárkózott az információadás, és a kötetbe való kerülés elől. Mindezeket figyelembe véve is meggyőződésem, hogy a kisenciklopédiát haszonnal forgathatják a ma és a jövő hadseregének katonái, valamint az irodalomkedvelő civil olvasók egyaránt. A kötetnek ott van a helye a magán- és a közkönyvtárak polcain. Vissza

Fülszöveg

A magyar katonaírók és katonaköltők jelen kisenciklopédiája egy olyan tematikus feldolgozás, ahol a társadalmi és irodalmi élet speciális megnyilvánulásával találkozhatunk. Az egykori, egyenruhát viselő költők, írók egyéni élményeik, megfigyeléseik alapján tárták fel a különböző korok hadseregeinek, katonáinak mindennapi életét. Többségében valójában ők maguk jelennek meg a csatamezőkön, várfokokon, laktanyákban, gyakorlótereken, hogy azután versekben, novellákban, regényekben tegyék közkincsé gondolataikat, érzéseiket, vágyaikat, emlékeiket. A történelmi, irodalmi példák egész sora azt mutatta, hogy igen sok vers, elbeszélés valójában egy pillanatfelvétel volt az adott kor katonaéletéből. A haza és a nemzeti haladás fegyveres védelme, a katonai hagyományok őrzése, a történelmi, erkölcsi példaképek bemutatása, a honvédelem gondolatának érzelmi és akarati megjelenítés, a társadalom és a hadsereg, a civil és a katonai életforma személyiségfejlődésben tükröződő kapcsolata számos alkotók témája volt. A kisenciklopédiát haszonnal forgathatják a ma és a jövő hadseregének katonái, valamint az irodalomkedvelő civil olvasók egyaránt. A kötetnek ott van a helye a magán- és a közkönyvtárak polcain. Vissza